A kor csak egy szám, a palacsinta viszont valóság

Ha már feljött a huszonéves fiúkról a téma, megírom már… bár lassan olyan a blogom, mint valami kiélt nőé. Esküszöm, a napjaim nagy része nem a lidérckedő férfiak körül kering. Sőt, mostanában eléggé rajtam van az az érzés, hogy oké, jó, szép, kedves, vonzó, akar engem, remek. De én úgy érezném, hogy megtiszteltetés, hogy közöm van hozzá?

Na, de akkor jöjjön a huszonéves fiú-etap.

Először is a klasszikus nyitómondat:

- Tényleg 41 éves vagy? Ne már! Én azt hittem, velem egyidős vagy.

Ha nagyot akar mondani, akkor természetesen fiatalabbnak hitt. Ilyenkor az ember megköszöni, és nem kezd bele abba, hogy azért remélhetőleg nem nézek ki 23-nak, mert akkor valamit nagyon elbaszott a természet.

Aztán jön az abszolút kedvencem:

- A kor csak egy szám.

Imádom! Ez mindent visz. Igen, csak egy szám, ahogy a bankszámlaegyenleg, a vérnyomásom és a büntetőpontok is, mégis akad közöttük néhány, amelyikkel mégis csak érdemes foglalkozni.

Majd érkezik:

- Én mindig is az idősebb nőkhöz vonzódtam.

Nagyon köszönöm szépen, egyetlen mondattal sikerült egyszerre megpróbálni felszedni és leöregezni. Imponáló.

A következő szint:

- Engem nem zavar a korkülönbség.

Ne őrjítsenek meg, ez különösen kedves. Már csak azért is, mert eddig nem tudtam, hogy nekem az volt a problémám, vajon őt zavarja-e. 

Aztán előbb-utóbb eljutunk oda, hogy:

-Én sokkal érettebb vagyok a koromnál.

Hjajj, ezek a koravén huszonéves pasik, akik mélyen átérzik a válás, a gyereknevelés, a korkülönbség és a "kezdődik az iskola, mindjárt megőrülök" problémakörét. Csuda fickók, nem? 

Ahogy Panna írta, persze 40 fölött legyezgetheti az ember hiúságát, amikor egy fiatal, magas, okosnak tűnő, kitesizett, kezdő alfahím kinézi magának. Nyilván nem sírom tele miatta a párnámat. 

Szerintem egyébként valahol itt szokták benézni ugyanezt a 40+-os férfiak is. Mert persze, egy huszonéves nő vagy férfi lehet gyönyörű, okos, érdekes, lehet vele baromi jó beszélgetni, és még az is lehet, hogy bizonyos dolgokban meglepően érett. Csakhogy érzelmileg és élettapasztalatban ritkán tart ugyanott, ahol az, aki mögött van már +20 év felnőtt élet. És ezzel semmi baj nincs. Nem élte még meg. Nem is dolga megélni 30 előtt azt, amit más negyven fölött.

Hozzáteszem, nekem egy jól karbantartott 40+-os férfi sokkal inkább férfi, és sokkal vonzóbb, mint egy huszonéves fiú. Nem azért, mert az utóbbi ne lehetne szép, hanem mert engem már önmagában a feszes segg nem győz meg arról, hogy közöm is legyen a tulajdonosához.

Volt például egy egész ígéretes jelentkező. Valahol kinézett magának, levadászott, aztán kiderült, hogy 29 éves és gimnáziumi tanár. Ráadásul elit gimiben tanít, tehát még azt sem lehetett mondani, hogy agyatlan, és gyereket is látott már közelről, bár nyilván munkaidőben ez egészen más műfaj. De nála is hamar előjött ugyanaz a jellegzetes huszonéves vibe: "nem találom a helyem", "a szüleim nem értenek meg", "nem tudom, merre tart az életem". És tulajdonképpen itt esett le, hogy ez az egész mennyire logikus. Mert ők ugyanúgy nem találják a helyüket, mint mi csak teljesen más helyen keresik.

Mi 40 körül már azt próbáljuk kitalálni, hogy abból, amit az elmúlt 20 évben felépítettünk, elrontottunk, túléltünk, elengedtünk és újrakezdtünk, mit akarunk megtartani a következő húszra. Ők meg még azt próbálják kitalálni, hogy egyáltalán mit akarnak felépíteni. Mindkettő lehet egy nagy egzisztenciális válság csak az egyiknél anyád nem ért meg, a másiknál pedig hétfőn 7:45-re vinni kell a gyereket az iskolába. :D

Külön fárasztó, hogy ezek a fiúkák rendszeresen életük szerelmét látják meg a negyvenes nőben. Szerintem már írtam róla, hogy hát persze. Általában egy velem egykorú nőnek már nem kell lakhatást biztosítani, van valamiféle egzisztenciája, a gyerekei is megvannak, és jó eséllyel nem azon gondolkodik, hogy a következő férfival alapítson családot. Szóval lehet menni anyuhoz szexelni, palacsintázni, aztán este szépen hazatakarodni, mert anyu nem akarja, hogy ott aludjanak. Ez tulajdonképpen egy egészen kiváló konstrukció. A fiú szabadon van engedve, a 40-es nő meg megkapja a pasiból azt, amit akar, és szerintem részben pont ezért történik meg olyan könnyen, hogy a huszonéves férfi azt érzi.... szerelmes. Hát könyörgöm, melyik férfinak ne lenne ez a tökéletes kapcsolat? Van egy független nő, akit szexinek lát, nem kell megmenteni, eltartani, beköltöztetni, nem kérdezi meg három hét után, hogy akkor merre tart ez a kapcsolat, és még palacsinta is van. Persze, hogy azt hiszi, megtalálta élete szerelmét. Lehet, hogy csak megtalálta élete első olyan nőjét, akinek nincs rá szüksége. :D  Nem mindegy. 

Egyébként a best of az volt, amikor a fiú chatgpt-vel megcsináltatta a közös fotóninkat, majd elküldte, hogy na ugye, milyen jól nézünk ki egymás mellett, akkor randizom-e vele? :D Érted, nem simán randira hívott, hanem előbb vizuális prezentációt készített a potenciális kapcsolatról. Hogy néznénk ki ősszel egy kiránduláson. :D :D :D  Már csak egy SWOT-analízis hiányzott. Mire eldöntöttem volna, hogy randizom-e vele, a AI szerint már két éve együtt éltünk. :D

Egy nálam idősebb nő azt mondta nekem: "Most körülbelül ott tartasz, hogy ha akarsz, a fiúval randizol, ha akarsz, az apjával. Te vagy a jolly joker. Élvezd ki, mert sajnos nem tart örökké." Hát köszönöm....ennél pontosabb használati utasítást a 40-es éveimhez azóta sem kaptam. 

Ja igen, a lényeg, végül randiztam a huszonéves tanár fiúval. :D Nagyon lelkes volt. Túl lelkes. Kicsit dark is mellé, és szerintem minden adottsága megvan ahhoz, hogy egyszer tökéletesen jó, kiégett 40+-os csávó legyen belőle csak még ki kell várni. Engem mindenesetre nem sikerült meggyőznie arról, hogy ez most jó ötlet lenne. A chatgpt által elkészített közös családi fotóalbum ellenére sem. Aki viszont talált magának fiatalabb pasit -mert ilyenről is tudok -, az nyugodtan nyomja. Nem csak a férfiaknak jár a fiatal buksza. Nekünk is lehet insta-modell pasink, csak mi valamiért még megpróbálunk beszélgetni is vele. 

Köszönöm a figyelmet.