She's out of control

Hétvégén voltunk mind a négyen Alma koncerten. Szerencsére nem kellett előre jegyet váltani, kivételesen a helyszínen is meg lehetett venni. A színházterem fele telt csak meg, ami elég gyanús volt, mert egy Alma koncert azért mindig fullon szokott lemenni. Gondoltam biztos sok a beteg, na de ennyire? Cini még aznap délutánra le is betegedett és azóta is beteg. 

Nekem továbbra is külön program rendezkedni. Terápiák, könyvek ide-oda, a takarítóronggyal a kezemben világosodtam meg és le is kellett ülnöm, hogy elszörnyülködjek magamon. Még azért nem vagyok teljesen biztos abban, hogy rájöttem a probléma gyökerére, de most szerintem léptem egy nagyot. Az volt benne a legrosszabb, hogy oké, azt hiszem tudom mivel kellene szembenézni, mit nyomtam el, de mi a megoldás? Na azt nem tudom. Azt sem tudom, hogy ezen a sémán lehet-e változtatni. Tipikusan olyan sztori amiről kétfélét lehet olvasni pszichológia könyvekben, hogy a terapeuta ezt írja le; Penny rájött a probléma gyökerére, dolgozott rajta és sikerült kijönnie belőle / Penny rájött a probléma gyökerére, de nem tudott rajta változtatni. Olyan jó lenne tudni, hogy mit kell csinálni, milyen gyakorlatot, hány guggolást, ördögűzést, hogy egy ilyen dolgot megváltoztassak. De nem, nincs rá recept, vagy sikerül valamiért vagy nem. A valami pedig itt az ismeretlen. Na jó, hagyjuk is. 

Ma reggel jógáztam és olyan jó volt, teljes harmóniában voltam magammal, mindig ilyen tudatállapotban lenne jó létezni. Meditáltam is, de az nem sikerült maradéktalanul, mert végül elaludtam és arra ébredtem, hogy fázom. Viszont nagyon jó lenne aludni, sokat, mélyet, nyugtatót, gyógyítót. Ki kellene vonulnom két hétre valami faházba, ahol csak jókat eszem, jógázom, olvasok, nagyokat lélegzek és alszom. A meditációs lelki szemeim előtt mondjuk nem faház van, hanem valami trópusi hely, ahol van forrásvíz, meg friss gyümölcsök és nem kell sok ruha. A meditációimban szerencsére nincsenek veszélyes állatok és ezer szúnyog, ahogy az amúgy a trópusi helyeken szokott lenni. Még szerencse, furcsa lenne meditálás közben lecsapni pár szúnyogot... 

A csí azonban tényleg változik bennem, mert most vonzóbbnak találnak az emberek. Megszólítanak, eszükbe jutok az éjszaka közepén 24 év után, felhívnak, érdeklődnek. Mintha visszajöttem volna valami hosszú utazásból és mindenkit érdekelne, hogy milyen volt ott. Azt hittem, hogy most egy igen magányos, csöndes, visszavonulós időszakom lesz, ahol nagyokat fogok elmélkedni, megvilágosodom, én leszek a ZEN nagymestere, de eddig nem ez történik. Barátnőm küldött át egy videót azzal, hogy ennyit a zenről és miközben néztem, látni akarta az arcomat, ezért csak úgy nézhettem, hogy videochaten be kellett jelentkeznem. Ő meg nagyon nevetett, én nem annyira...haha. 

Nagyon szeretem ezt a filmet, sőt! Rengetegszer láttam, de már régen, viszont most eljutottam abba a korba, hogy azt gondolom ez a Tony Danza azért mennyire jó pasi itt is. :D Teljesen zsánerben van nekem; sötétbarna, sűrű haj, nagy barna szemek, szép pofi. Ilyen típusú filmes pasikon nőttem fel, nincs mit csodálkozni miért úgy házasodtam ahogy. Tony Danza most már 73 éves, de azért még mindig szép ember.