Boldog 8!

Úgy terveztem, hogy a hétvégén akkorát fogok pihenni, hogy csak na. Hiszen a Kicsinek születésnapja van, és ez egy tökéletes alkalom arra, hogy az ember lelassítson. Persze nem így lett. Feszes, feladatokkal teli hétvége volt. Óriási rendrakás, szédülésig fújt lufik, bevásárlás, ünnepi ebéd főzés, a klasszikus "majd pihenek közben" típusú program. Hová is gondoltam? 

De még mindezek előtt leszerveztem egy embert, aki felfúrta a fő ajándékot, a csepphintát. Őszintén szólva minden percet megért. Először beszerezni a hintát, utána külön megvenni azt a rögzítést, ami biztosan elbírja. Aztán kiolvasni fél internetet, hogy mi a jó megoldás, végül találni valakit, aki fel is fúrja, mert ott még nem tartok, hogy betonba fúrjak. De ez egy csúcs ajándék lett. A Kicsi kapta ugye, de 80 kilóig terhelhető, szóval ha akarok, én is bőven beleülhetek. És valljuk be, valószínűleg bele is fogok.

A torta külön történet. Miután múltkor majdnem hátast dobtam attól, mennyibe kerül egy áfonyás torta a cukrászdákban, úgy döntöttem ezt most megcsinálom én. Elég brutális árak vannak már. Egy sima Auchan torta 6–12 ezer forint, akkor el lehet képzelni, mennyi egy cukrászdai mostanában. A Kicsi mindenképpen áfonyás tortát akart. Szóval áfonyás torta lett. Őszintén? Szerintem első próbálkozásra nem lett rossz.

A hinta és a torta mellett kapott még pár hasznos dolgot is a Kicsi tőlem. Például egy súlyozott takarót. Régóta olvasok róla, tudtam, hogy létezik, de valahogy sosem vettem meg. Aztán egy felnőtt autista írásában olvastam, hogy nála teljes game changer volt, annyira javult az alvása, hogy elhagyta a korábban rendszeresen szedett melatonint is. Na, mondtam, ez egy jel. Egyébként nem csak autista gyerekeknek ajánlják, hanem rossz alvóknak is. Az alapszabály az, hogy a takaró súlya nagyjából a testtömeg 10%-a legyen. Persze vannak ehhez táblázatok is, érdemes precízen belőni a súlyt.  A Kicsi nem kifejezetten rossz alvó. Inkább az elalvás nehezebb, és éjjel elég aktív. Gyakorlatilag 360 fokban forog az ágyban. Az első éjszaka a súlyozott takaró alatt viszont… nem volt forgás. Nyugodtan aludt. Persze egy éjszaka után nem vonok le messzemenő következtetéseket. De ígéretes. Ő egyébként kifejezetten szereti a "kuckós" dolgokat. Sötét legyen, takaró legyen, összebújás legyen. Az erősebb ölelés például megnyugtatja. Ezért anyukáméktól - az én ötletem alapján - kapott egy súlyozott, vállra rakható kis állatkát is. Az egy kilós, és a suliban fogjuk tesztelni. Amikor elfogy a fókusz, kíváncsi vagyok, mennyire segít majd visszahozni és megnyugtatni. Mert egyébként nem csinál nagy kalamajkát.Csak néha elszökik a teremből. :D Mondjuk ezt teljesen megértem. A suli hatalmas, ő pedig inkább kirándulna benne. Elég nagy a mozgásigénye. Például minden nap suli után 1-1,5 órát játszóterezünk, mert annyira igényli, hogy szaladgáljon. De ezzel amúgy a neurotipikus, egész nap ülésre kényszerített gyerekek is pontosan így vannak.

Kicsit elkalandoztam. A lényeg, hogy a Kicsi 8 éves lett. Szalad az idő, meg én is. A következő bejegyzésemet valószínűleg az új hobbimnak, a fascia-kutatásaimnak fogom szentelni. Elöljáróban csak annyit, érdeklődés gyanánt kértem egy tájékoztatót egy fitness-mici képzésről a TF-en… és nem felhívtak, hogy akkor mikor megyek már, és ugye komolyan gondolom. Jaj.

De visszatérve az ünnepelthez, nagyon jól érezte magát. Rengeteget nőtt, okosodott az utóbbi időben. Szuper ügyes iskolás, még ha néha vannak is zökkenők. És továbbra is ő a legkedvesebb, legjobb szívű, agressziótól teljesen mentes emberke, akit ismerek. Mikor ránézek, sokszor arra gondolok, milyen szerencsés vagyok, hogy pont ő az én kislányom. Engem a világon senki nem szeretett úgy, mint ő. Most már gondoskodik is rólam néha. Például amikor végre befeküdtem az ágyba hulla fáradtan filmet nézni, elszaladt a konyhába, és hozott két csipszet, hogy válasszak magamnak. Aztán betakargatott, mellém feküdt, és együtt filmeztünk.