Viszlát, és kösz a halakat!

Az univerzumra bíztam magam ismét.

Ugyanis az történt, hogy a Kicsi kitalálta, guppikat szeretne magának... azaz akváriumot. Nagyon könnyen lehetne két cica és egy kutya után azt mondani, hogy nem. Viszont azt tudni kell ehhez, hogy a Kicsi még soha életében nem kért semmit. Bármilyen ünnep volt, hiába kérdeztem, mit szeretne, nem mondott semmit. Mindig én találtam ki, és eddig egészen jól teljesítettem, mert mindig eltaláltam, éppen minek örülne. Most viszont végre megfogalmazta a kis vágyát, és ha most visszautasítom, akkor mit fog ebből leszűrni? Ugye, hogy így nehéz nemet mondani? 

Persze volt némi fogalmam róla, hogy ennek nem lehet ukmukkfukk nekimenni, és találtam is egy nagyon jó YouTube-csatornát, ahol lépésről lépésre mindent elmondanak. Ekkor kezdtem igazán kétségbeesni, de valahol pont nekem való ez az igazán aprólékos, szívatós feladat, amiről először fogalmam sincs, de aztán felszívom belőle magam, és végül már majd diplomázhatok is belőle. Egy baj van ezekkel a videókkal; nagyon hosszúak - én azért feszesebbre vágnám -, de úgy tűnik, ez az első szint. Mert ezek a halas hobbik türelmet igényelnek, és ha végig tudom nézni ezeket a lassú videókat, akkor továbbjutok a kettes szintre.

Tehát a történetben fontos, hogy először is kimondtam; nem tudok és nem is akarok vagyonokat költeni erre. Ha az univerzum akváriumot akar adni, akkor azt tegye olcsón, vagy akár ingyen, mert én azt sem bánom. Erre ma elém dobott egy hirdetést, hogy nagyon olcsón kapnék akváriumot felszereléssel együtt, és itt van helyben, nem kell elmenni Piripócsra érte. Aztán kiderült, van előttem egy érdeklődő, aki a héten fogja megnézni. Ezzel is úgy vagyok, hogy ha tényleg nekünk akarja adni a sors, majd az előttem lévő mégsem kéri. Addig is nézem a videókat, és tanulom az akvarisztikát, mert már érzem a csontjaimban, hogy ezt nem úszom meg. Szeretném, ha a Kicsi örülne, és kiváló ballagási ajándék lenne számára.

Igen-igen. Itt tartunk, hogy nemsokára nem lesz ovis kisgyerekem. Öregszem. Na de visszatérve az akvárium-sztorihoz, ez nem egy elkapkodós dolog, és szerencsére a Kicsinek úgy tűnik, van türelme várni. Minden nap rákérdez a guppikra, és én minden nap mondom neki, hogy még egy kicsit várjon, mert nem olyan egyszerű, és a halacskákhoz idő kell. Tényleg ez egy elég nehéz hobbi, szóval nagyot vállalok vele, de a Kicsi nagyon megérdemli. Hosszú-hosszú posztokat tudnék írni róla, hogy mennyire egy nagyszerű gyerek és, hogy ebben a szörnyű világban - ami neki ki is van fordítva - mennyire jól megállja a helyét és milyen bátor.