Itt aztán lesz szó mindenről + smoothie receptek

Ma van a téli szünet első napja, ezért viszonylag sokáig henyéltem. Aztán megittam a felturbózott csoda smoothiemat, felpofoztam és felszívtam magamat - ahogy a bunyósok hergelik be magukat - és már vásároltam is azzal a szándékkal, hogy én ma mindent megveszek és szarok a tömegre, megküzdök mindenkivel, no mercy! 

Most van ez a betegség utáni kényes, úri, már-már ítélkező gyomrom és kicsit kétségbe estem, hogy az ünnepek alatt esetleg nem lesz elég zöldségem és gyümölcsöm meg nyilván a családot is etetni kell, ezért úgy tűnik nyitottam egy zöldségest itthon. Persze húsokat is vettem meg elmentem a vitenámi díleremhez, hogy feltöltsem a fogyóban lévő ázsiai ételek főzéséhez szükséges dolgokat. Ezután hazajöttem és szétkaptam a kamrát, a konyhát, a hűtőt közben pedig a férjember tartott hazafelé az öccsével, mert ma szülinapoztunk. Fél kezemmel már vettem elő a tortát, de közben elfelejtettem a gyertyát szóval el kellett rohannom gyertyáért úgy, hogy itt kellett hagynom a rumlit és a félbeteg gyerekeket. A rumli megvárt, a gyerekekre addig anyuék vigyáztak. 

Csináltam képeket, hogy mostanában mennyi zöldséggel és gyümölccsel megyek neki az életnek. Tényleg nem nagyon vesz be mást a gyomrom csak ezeket, a hússal is meggyűlik a bajom, de a fehérje fogyasztásra keményen odafigyelek és megoldom. Mondom, hogy a fagyis dobozban fagyasztott banán van és nem fagyi. Ha a fagyasztott banánt leturmixoljátok és tesztek hozzá még akár bármilyen gyümölcsöt, akkor olyan állagú lesz, mint a fagyi.  És ha már fagyi, akkor pedig próbáljátok ki a vanília fagyit úgy, hogy öntötök rá olíva olajat és megszórjátok pici tengeri sóval, eszméletlen élmény kategória. 

Mikor megérkeztek a fiúk, akkor úgy gondoltam egész jól állok, de aztán még órákat álltam a konyhában. Ők ugyan ettek-ittak, mert ebédből jöttek, de azért végül csak nekiálltam és főztem egy kondér rizstésztás ázsiai valamit, aminek nem tudom mi a neve, de aki ide jön hozzánk az általában imádja. Aztán a fiúk a gyerekekkel elvoltak én meg a konyhába maradtam és a végére már nagyon birizgálta az idegrendszerem, hogy jól megcsináltam magamnak egy egész napos programot. Viszont most katonás rend van, minden a helyén. Amennyi mindent összevásároltam én úgy gondolom 2-2,5 hétig jók vagyunk, nem kell nagyon a bolt környékére menni.  

És kaptunk a férjem öccsétől Dubai csokit, amit Hollandiából hozott. Most ugye van ez az őrület és éppen gondoltam rá meg kellene kóstolni csak sehol nem lehet kapni, de így hogy kaptunk egy csomót már egy szavam sem lehet. Szerintem finom, de nem értem a nagy felhajtást, mert a Lindt csoki is van ilyen jó, ha nem jobb. Legalábbis nekem a Lindt étcsokik a nagy kedvenceim. A férjem öccse tök jó ajándékot hozott még, egy Terence Hill albumot, amit aláírt a férjemnek Terence Hill! Ez limitált, mert 111 példányt írt csak alá. Én "csak" egy gimbalt vettem, azt hittem enyém lesz a legmenőbb ajándék, de le lettem kőrözve. Mindegy is, mert van a házban egy Terence Hill által aláírt albumunk, amit nyilván én is el fogok olvasni. 

A holnapi napomat úgy tervezem, hogy pihenés gyanánt takarítok a lányok szobájában és a teraszt is össze kellene rántani, de ezekkel gyorsan megleszek, illetve mosni fogok, jah meg edzeni is akarok és vásár is lesz. Hétfőn pedig SPA napot tartok, szépítkezem és alszom valami futottak még kategóriás Netflix sorozatra. Gondoltam rá, hogy ruhákat kellene átnézni ugyanis akkorát fogytam, hogy minden nadrágom nem csak, hogy lötyög, hanem leesik rólam és elő kellene szednem a régi nacikat, de most ez túl nagy feladatnak tűnik, mert még nulla ajándékot csomagoltam be és az egy külön nagy program lesz. 

Más.

És akkor most szólnék a smoothie cuccokról is. Azt kell mondjam, hogy ez a smoothie készítés nagyon megkönnyíti nekem a mindenféle bevételét, amivel mindig küzdöttem. Az előző posztba kitett turmixot imádom, már-már függője lettem. Azért beteszem ide megint a képét. Leírom a receptet is. Azt talán jó tudni hozzá, hogy csészében mérek, ami alatt egy 160 grammos csészét értek. Azért fontos mérni, mert ha tolódnak az arányok nem lesz olyan ízű és állagú, amitől igazán ütős lesz. 

Energy Booster Smoothie 

• 1 csésze zab vagy mandulatej,
• 1 evőkanál mogyoróvajkrém
• 1/2 csésze fagyasztott áfonya
• 1/2 csésze fagyasztott málna,
• 1 adag növényi fehérjepor, kb. 25-30 gramm (én a Biotech vegán csokis-fahéjas fehérjét tolom),
• 1 teáskanál kakaópor
• 1 evőkanál lenmag
• egy csipet fahéj 

Ebbe még bele szoktam tenni, amiket pluszban szedek, kollagént, myo-inositolt, magnéziumot, laktoferrint, spirulina algát, matcha port, és cseppentek bele D, E és A vitamint is. Biztos kihagytam még dolgokat, de amit lehet azt tolok bele és így egyben, egy füst alatt lemegy minden. Ha ezt reggel megiszom utána délután kettőig jó vagyok, semmiféle étkezés eszembe nem jut. 

Jöjjön a fekete öves kategória. A zöld turmix. Amikor először raktam össze nehezen tudtam elképzelni, hogy a végén képes leszek meginni. Nem rossz, de nem is olyan csúcs, mint az előző, viszont ami benne van az nagyon is csúcs és azért bőven iható, sőt a végére én meg is kedveltem. Ez az a turmix, amit az előnyei miatt kell inni, nehéz is összeírni mit tud. Úgy tolja le az emberről a felesleges vizet, hogy csoda, a bőrt is remekül hidratálja, ha úgy tetszik "méregtelenít", fogyaszt, pótolja az elektrolitokat, energizál, besegít az immunrendszernek, gyulladáscsökkentő, emésztés javító, c- vitamin forrás. Ízre a citrom-alma és a gyömbér dominál, a többit nem lehet annyira kiérezni. Nálam top kategóriás cucc a tudása miatt és teljesen rászoktam. Már hiányzik, ha két napig nem iszom. 

 

Green Goddess Smoothie 

• 1 csésze spenót
• 1 csésze uborka 
• 1/2 avokádó
• 1 zöld alma 
• 1 citrom leve 
• 1 teáskanál reszelt gyömbér
• 1 csésze kókuszvíz
• 1 teáskanál spirulina alga (a "sima" zöldes-kék) 
• Jégkocka (opcionális)
  
  
  
  
  

A végére hagytam egy krémes kis különlegességet a kéket. Ez is egy csoda, már csak a színe miatt. Hogy idézzek a Brdiget Jones első részéből; "kevés a kék ételünk" és ez pont segít ezen a "hatalmas" problémán. 

"Blue Majik" Detox Smoothie

• 1 csésze kókuszvíz
• 1 darab fagyasztott banán
• 1/2 csésze fagyasztott mangó 
• 1 evőkanál mandulavaj
• 1 teáskanál méz vagy agavé szirup
• 1 csésze kókuszvíz 
• 1 teáskanál kék spriulina alga 
• egy csipet só
• jégkocka (opcionális)

Erewhon

Bevallom idén nem helyezkedtem bele lelkileg ebbe a karácsonyvárós időszakba, pedig mindent csinálok becsülettel. A manók minden éjjel hozzák a lányoknak a kis ajándékokat az adventi naptárba, járunk programokra, vásárolom az ajándékokat, takarítok és tegnap mintegy 2 - 2,5 óra alatt fel is díszítettem a házat. Persze volt segítségem, de a lányok azért még hamar megunják. Igazából lehet nem is olyan látványos így fotóról, de sokat kell hozzá pakolni, rendezkedni, hogy végül minden a helyén legyen. 

Sokkal jobban van kedvem olyanokhoz, hogy valamit főzzek, sportoljak, vagy olvassak vagy csak filmeket nézzek és már kifelé nézegetek a kertbe. Ez január végén szokott rám törni, de most mivel megint nincs tél csak nyomokban ezért gondolom az alvó kertész énem előbb ébredezik. Azért még nem teljesen adtam fel a reményt, hátha lesz ezen a télen még nagy hó, ami meg is marad. 

A karácsonyi zabálást sem várom annyira, mert nem fogok sokat enni, nem is vágyom rá, mondjuk azért egy halászlevet biztos, hogy összedobok és lesznek saláta hegyek is. Mostanában elkezdtem smoothie-kat csinálni az Erewhon mintájára. Ez idén nagyot ment LA-ban. Sajnos nem lakunk ott, ezért venni nem tudok, de itthon már meg tudom csinálni. 

Az összesnek összeszedetem a receptjét, de most már lassan kezdek ráérezni és lassan eleresztem a fantáziámat. Az új szerelmeim a kókuszvíz, az áfonya por, a kék spirulina, de folyamatosan fedezem fel a smoothie világát, ami sokkal több, mint összeturmixolni pár gyümölcsöt. Karácsonyra, meglepiként a családnak ilyenekkel fogok készülni és most nagyon gyakorolok rá. 

Vásáros csütörtök

A gyomorbántalmaim rákényszerítenek arra, hogy nagyon jól egyek. Ami meglepő, hogy míg a sima rizs-hústól gyomorfájást kapok, addig egy vödör lila káposzta-fodros kel salátától semmi, de tényleg semmi bajom nincs. Mondjuk ez legyen a legnagyobb bajom, hogy sok zöldséget eszem. Sajna ez a betegség még mindig itt kering. A Kicsi két hét betegség után négy napot ment oviba és ismét beteg. Úgy tűnik neki így már megkezdődött a téli szünet, mert jövőhéttől összevont csoportok lesznek, ő olyanba nem megy. Nem baj, nagyon jól elvagyunk itthon, szépen eljátszik, mesézik és hagyja, hogy én haladjak a dolgaimmal. Remélem, hogy én megúszom ezt a betegséget. A kis kényes gyomromat leszámítva olyan jókat edzem, nem akarom, hogy megint megtörjön a széria. 

Ebben az évben annyi vásárban voltam, amennyiben az elmúlt öt évben nem. Ma is voltam, de kivételesen nem vásárolni, hanem eladni. Cinus sulijában volt Luca napi vásár és a saját portékáinkat árusítottuk. Persze azt a pénzt, amit megkerestünk Cinus el is költötte azonnal, de nem baj, tök jó élmény volt. 

A karácsonyi dekorációval sehol sem tartok, de legalább jókat főzök. Majd valamelyik nap rászánom magam és túltolom, ahogy szoktam. 

Mindenféle nyers zöldség, pirított sárga héjú krumplival, fokhagymás-dark szója szószos pirított csirkemell csíkokkal. A dresszing: olíva olaj, méz, friss fokhagyma, friss citrom leve, só, bors, friss petrezselyem, dark szója szósz, szezámmag.  

Mindenféle nyers zöldség, párolt brokkoli és kukorica, sült édesburgonyával. Dresszing: csilis szójaszósz. 

Köles tésztából tésztasaláta. Friss spenót, paradicsom és avokádó van rajta. Dresszing: vegán joghurt, mustár, citrom lé, almaecet, méz, só, fokhagyma. Görög joghurttal is működik. 

Most nagy kedvencem a kígyó uborka, amire teszek chili pelyhet, szója szószt, szezámmag olajat, fokhagymát, picit mézet, szezámmagot. Ezen a képen elég vérszegénynek néz ki, de tényleg nagyon finom és azt a minimális mézet leszámítva null kalóriás. 

Ez egy nyers lila káposzta fodros kel kombináció. Felhevítettem kókuszolajat, amibe dobta fokhagymát, chilis-szója szószt, szezám olajat és azzal locsoltam meg a nyers zöldséget.  A képen egy szolid adag van, de annyira bejött nekem, hogy ennek a sokszorosát megettem.

KÉK lukács, progeszteron

Amióta változtattam az étkezésemet, sportolok, satöbbi, megtapasztaltam, hogy gyakorlatilag bármilyen kencefice nem fog csodát művelni a bőrrel, de kiegészítésnek 1-1 jó lehet. Nagyjából leszoktam a krémekről, tényleg alig van valamim. Aztán rátaláltam a KÉK Lukácsra és azt kell mondjam, hogy ennyire elégedett még sohasem voltam. Pedig inkább kenőcs állaguk van, mint krém és mégis használnak. Egy patikus készíti ezeket a krémeket, Dr. Lukács Károly, és lehet sokan ismeritek az alap "kék" krémet, de van már többféle. Én eddig amit vettem nagyon bevált. Adtam már ajándékba is például a visszér krémet és az is bevált a használójának, újra is vásárolta. 

A másik csúcskategóriás cucc nálam a progeszteron krém és MINDEN nőgyógyásznak kellene ezt már ajánlania. Akinek vannak hormon problémái, nőgyógyászati bajai, éppen változókorban van annak szerintem nagyon durván megéri. PCOS, PMS, ciszták, mióma, pecsételő vérzés, rendszertelen menzesz, első napokban erős menzesz, sokáig kitartó menzesz, hőhullámok, durva hangulatváltozások, stb-stb, a progeszteron krém csodát művel. Többféle krém van, azért figyelni kell, hogy mi ne legyen benne, itt van egy jó kis összefoglaló erről. Én amúgy ezt használom. 

Ja igen, ha elkezditek használni nézzetek utána hogyan kell használni, mert változó. Máshogy kell használnia egy termékeny nőnek és máshogy egy változó korba érő nőnek vagy már javában változó korban lévőnek.  

Nőket akarok!

Sikerült némileg regenerálódni. Az evéssel még mindig vannak bajaim, de már leerőszakolok magamba napi kettő főétkezést. Bár tegnap volt jó kis rizses hús ebédre, de nem bírtam megenni... de azért gyógyítom magam a legjobb tudásom szerint. Ezek a vírusok mindig célba veszik a kis gyomrom és azt hihetnénk, hogy nekem bivalyerős, mert úgy étkezem ahogy, de az igazság az, hogy nem erős és ha nem úgy étkezem ahogy szoktam, akkor ki is csinálom viszonylag hamar. Meg a vírus is kicsinálja. 

Ez nagyjából egy 500 kalóriás brunch. Ilyenekkel nyitom a napi étkezésem és soha többé nem vagyok éhes. A saláta olyan igazi karácsonyi ízbomba; lilakáposzta, kígyó uborka, kápia paprika, gránátalma, friss petrezselyem. A dresszing pedig; sörélesztő, balzsamecet, friss fokhagyma, olíva olaj, pici mustár, pici méz, só. Ha valaki utánam csinálja nem kell sajnálni belőle a gránátalmát és a petrezselymet sem, viszont a mustárral tényleg óvatosan. Haladóknak mustár helyett mustármaggal is működik.

Már egy ideje újra rendesen nyomatom a sportot. A szokásos jóga, pilates megy és végre tudok táncolni, mert a bokámat sikerült visszahoznom. Új hobbim, hogy mozizás közben tekerem a bringát. Bevittük a gépet a moziterembe és így még kedvem is van hozzá, mert amúgy nagyon unalmas ülni és tekerni beltéren. Most néztem meg A kaszkadőr című filmet. Nekem tetszett. Nem teszem be az előzetest ide és ne is nézzétek meg, mert 3 perces és nagyon sok poént lelő. Nem is értem miért kell ennyire részletes előzetest csinálni. A következő a Kóbor alakulat lesz szerintem amit megnézek. 

Na és hát megszabadultam megint 2,5 kilótól és több centitől, ezért most már kellett vennem új ruhákat, hogy valahogy kinézzek. 36-os méretem van fixen, de a 34-re hajtok. Ha nem jönne közbe semmi - ami nyilván elképzelhetetlen - akkor márciusra meglenne és utána már csak súlytartó étkezést kellene csinálnom. Bár a mostani gyomrommal képtelen vagyok elképzelni ezt. Mióta van okosórám tudom, hogy mennyi a napi aktív és passzív kalória égetésem. Naponta 13 ezer lépést teszek meg átlagban, ehhez még sportolok is, így napi átlag 2200 kalóriát ehetnék súlytartáshoz. Persze junk foodból nem nehéz összehozni, de az én étkezésemmel igencsak kellene tömni magam ennyi kalóriához. Letöltöttem egy folyadékbevitelt figyelő appot is, amit az aktivitáshoz, időjáráshoz lehet igazítani. Nagyon szeretem, mert rám szól, hogy inni kellene és így végre sikerül napi 2 litert meginnom. Most éppen 10 napos, weight loss programot végzek és ezért most csak vízzel hidratálhatom magam és sportolós napokon 2,3 litert kellene innom. Nem olyan egyszerű, néha azt érzem egész nap csak inni járok.  

Amúgy az élet meg megy. Nagyon sűrű lett a december. Szülinapi bulik, adventezés, karácsonyi készülődés, csupa pörgés. Nem is örülök ennek annyira, mert én lelassulni szeretnék nem pedig felpörögni. Mindenhol emberszőnyeg van, ezt is nehezen bírom, ezért most is kerülöm. Áh és ha már itt tartunk hétvégén eljutottam egy forgatásra, felnőtt emberek közé! Őrület! Az egyik operatőr srác le is rohant, hogy az egykerekű, elektromos deszkájával jött és tudja, hogy már rég ki akarom próbálni, ezért odaadta, hogy pattanjak rá. Jaj, nagyon tetszik. Szuper jó lenne nekem is egy ilyen csak sajnos 600 ezertől kezdődik az ára és ennyit biztos nem adok egy deszkáért. Mindig is akartam szörfözni és nekem egy kicsit az irányítása ahhoz hasonlít, bár még sosem szörföztem, pedig az milyen jól állna nekem. Sport, tenger, fürdőruha, kiszívott haj, medúzák, cápák...elkalandoztam.  

Barátnőmmel együtt edzettünk időben csak sajnos térben nem. Kicsi verseny volt, neki is van apple watch-a így össze tudunk hozni ilyeneket. Az a szokás, hogyha vége küldünk egy képet a fejünkről egymásnak ki, mennyire nullázta le magát. Ő már rég abbahagyta csak nem szólt nekem, én meg -700 kalóriát letoltam és próbáltam nem elájulni. Szerintem a szemem látszik, hogy végem ( az a fényfolt a két szemem között nem az öngyulladás jele - pedig közel voltam hozzá - hanem a diszkógömb fénye). 

Mondtam neki, hogy legközelebb jöjjön már át edzeni, de nem mer, mert szerinte én simán lenyomnám őt. Ez egyrészt nincs így, másrészt meg ha igen, akkor is kit érdekel? Néha nagyon uncsi egyedül edzeni. Egyszer bedobtam a közösbe anyukák között, hogyha akar bárki átjöhetne velem bármit edzeni. Mindenben benne lennék, hát nem kapott rá senki. Mikor mutogattam, hogy van kondi, meg diszkó, és lehet jógázni, pilatesezni, táncolni, gyógytornázni, akkor sem. Sőt volt itt anyuka nálunk és meg is nézte és úgy sem. A nők miért nem szeretnek  csapatban sportolni rendszeresen kivéve az ilyen zumba órákat? Arról már álmodni sem merek, hogy egyszer találok egy női teniszpartnert, pedig itt nálunk olyan szép, fás helyen van a teniszpálya. Férfiakkal teniszezni pedig nekem úgy jó ha kezdő. Ahogy ráérez, egyre erősebbeket üt és engem elvisz a labda, ezért kell egy nő! 

Hurrá péntek!

A hét közepétől már visszaállt a rend, a lányok mentek az intézményekbe, de azért jó, hogy ma péntek van, mert kimerültek vagyunk és jó lesz holnap sokáig aludni. Utána étterembe fogunk menni, ezért főzni sem kell. Nekem sajnos a vírus úgy tűnik rá akar megint húzódni a gyomromra, ezért a jól bevált, komfort, biztonsági ételeimmel készülök ellene meg jó sok fermentált dologgal. Végre újra lehet kapni főzőbanánt, jól rá is csúsztam.

Szóval a kivizsgáláson kívül nem történtek olyan nagy dolgok kivéve, hogy sikerült belépnem a régi blogomba, ahol még javában huszonéves voltam. Nagyon más élet volt az. Az akkori, pörgős, bulimacska, szédelgő énem most csodálkozna, hogy esténként itthon horgolgatok. Huszonévesen arra számítottam, hogy ez majd 60 körül fog megtalálni. No, mindegy, nem lehet minden tökéletes. Most rákaptam a horgolásra is. Minta nélkül próbáltam horgolni egy kis hóembert és szerintem nem lett rossz, de azért lehetne jobb is, mert akár rá lehet mondani, hogy kiskacsa sálban és sapkában. Persze Cinus azonnal lecsapott rám és konkrét színkódokkal kérte, hogy csináljak neki is egy ilyen kis hóembert és azért 2,5 óra alatt csak összehoztam még egyet, ami már nagyobb lett és hóemberesebb is. Így még másnap el tudta vinni a suliba, le se tudtam fotózni. Nagyon szerette volna megmutatni az osztálytársainak, hogy az anyukája ilyet tud. Milyen cuki. Azóta azért előbányásztam mintákat és választottam is egy nagyobb volumenűt, kíváncsi leszek sikerül-e befejezni. 

Cinus egy személyben el tudna látni egy főállásnyi munkával. Leadja a rendelést mit kössek, horgoljak vagy varrjak neki. Azt szeretné leginkább ha "varró néni" lennék és mindenféle csoda jelmezeket megvarrnék neki. Kitalálja, megrajzolja, mint a jelmeztervezők és odaadja nekem, hogy meg tudnám-e varrni. Ezért arra gondoltam, hogy jobban rá kellene feküdnöm a varrás témára és mélyebben jobban. Fontolgatom, hogy a háztartási varrógépem mellé még vennék egy lock-ot is, de azt csak akkor engedélyezem magamnak, ha tényleg nekiállok őrülten varrni. Ezt már fel is írom, a 2025-ös fogadalmi listámra.

Úgy szeretünk, ahogy vagy!

Mindig is hittem benne, hogy a Kicsi pont annyira okos és tehetséges, mint bármelyik másik gyerek. Sőt, abban is hiszek, hogy bizonyos képességei átlagon felüliek és ha jó úton haladunk vele, ha figyelünk rá, ha megtaláljuk hozzá az utat, akkor nagyszerű dolgokat fog véghez vinni. Amit nagyon fontosnak tartottam mindig is, hogy soha, de soha nem szabad elhitetni egy gyerekkel, hogy valamire nem képes, mert a gyerek még a végén elhiszi és olyanná válik, mint aminek nem látjuk őt. Még a leglehetetlenebb, legkilátástalanabb helyzetben sem szabad elvenni a kisgyerek kedvét. Biztatni és bízni kell benne, és az élet majd rendezi a sorokat így vagy úgy. Sokszor nem is az számít a gyereknek, hogy mit tud megcsinálni vagy mit nem, hanem az, hogy őt a szülei szerethetőnek, értékesnek látják. 

Emlékszem a Kicsi 3 éves volt és kifogtuk a világ egyik legpocsékabb fejlesztőjét, aki véleményem szerint egy imposztor kókler és akinek el kellett volna kérnem a diplomáját, ami szerintem nem is volt. Nagyon lehúzta a Kicsit, de úgy, hogy ezt ő végighallgatta. Elhordta mindennek. Hogy mennyire nem képes semmire, hogy fogalma sincs mi lesz ezzel a gyerekkel és, hogy vigyük hozzá heti kettő helyett inkább négyszer... Soha többé nem mentünk ehhez a fejlesztőhöz és én soha többé nem vettem fel ennek a nőnek a telefont, mert még ez tűnt a leghumánusabb elutasításnak, ugyanis rá sem bírtam nézni. Mikor hazamentünk erről a fejlesztésről rögtön leültem beszélgetni a Kicsivel. Azzal a Kicsivel, aki 3 évesen nem beszélt, ritkán nézett a szemünkbe és eléggé be volt zárva a saját világába. Mégis csendben végighallgatott, minden erejével figyelt rám. Azt mondtam neki, hogy soha ne higgye el, hogy ő valamire nem képes, hogy ő rossz, hogy ő valamiért nem jó, mert ő szuper gyerek és mindent, de mindent tökéletesen és jól csinál. Ekkor kilépett a kis világából, a szemebe nézett és nagyon megölelt. Mindent érettet, mindent. Az én szívem pedig nagyon fájt, hogy már nagyon korán meg kellett tapasztalnia ezt a fajta hozzáállást. Később kaptunk még ehhez hasonlókat, amit vagy eleresztettünk a fülünk mellett vagy felment tőle a pulzusunk. Még családon belül is annyira buta és együgyű hozzáállást tapasztaltam, amiből csak azt tudtam leszűrni, hogy a Kicsi már most értelmesebb mint a nagy, felnőtt rokonok. Például mikor 1,5 éveseknek való játékot hoztak neki ajándékba a 6. szülinapjára ezzel is éreztetve, hogy minek tekintik őt.

Az évek során többen próbálták elhitetni velünk, hogy talán másként van, ahogy mi látjuk őt, hogy talán átlagon aluli az intelligenciája vagy akár mentálisan retardált. Az ilyen megjegyzések szinte minden alkalommal belém hasítottak, hogy miért olyan fontos állandóan ezt nézni? Miért így ítélnek meg egy szerethető, kedves kislányt? És különben is  akkor mi van, ha alacsony az IQ-ja? Nekünk ő úgy felel meg, ahogy van. Mi annak szeretjük őt, ami. Nem kell mindenkinek 160-as IQ, a szeretet nem ehhez kötött, legalábbis a mi kis családunkban biztos, hogy nem. 

Hosszú hónapok várakozása után mára kaptunk időpontot a megyei pedagógiai szakszolgálattól, hogy ott is kivizsgálják a Kicsit és végre megkapjuk az SNI státuszú papírt. Orvosi diagnózisok, járási szakszolgálatos diagnózisok már rég vannak, de csak a megyeinek van joga SNI státuszt adni. Ezzel a papírral már jár neki az autizmus specifikus fejlesztés és mindenféle könnyítés. Az iskolához is nagyon kell a papír. Erre a vizsgálatra 8 hónapot vártunk. Valakit behívnak pár hónapon belül, nálunk nem így volt, utána kellett mennem, hogy végre behívjanak. Nem tudtuk pontosan még mit fognak vizsgálni, hiszen már mindent kivizsgáltak orvosok, gyógypedagógusok, pszichológusok. Arra tippeltem, hogy nem lesz hosszú már ez a vizsgálat, de talán megint megpróbálják megmérni az IQ szintjét, mert eddig egy szakember sem járt sikerrel IQ mérés tekintetében. 

Én nem tudtam elmenni erre a vizsgálatra, amit nagyon bántam, mert lebetegedtem és még reggel is hánytam, ezért a férjemmel ment a Kicsi. Mikor hazaértek, a férjem mindent tüzetesen elmesélt. Jellemző rá - mint minden férfira - hogyha nem muszáj nem figyel annyira, de ilyen fontos helyzetekben annyira megfigyel és megjegyez mindent, hogy pontos és elemező leírásokat tud adni. Hosszasan mesélte a történteket, hogy a Kicsi a vizsgálat elején nagyon nyűgös volt, nem tetszett neki a dolog, de aztán szépen feloldódott, a nyelve is megeredt. Evett, ivott, vidám lett és közben csinált feladatokat. A feladatok alatt sok minden át lett beszélve. A papírokat, amiket küldtem át is nézte a pszichológus, valamit le is fénymásolt belőle és írtam neki egy levelet is, amiben pontokban szedve részletezem az utolsó vizsgálat óta látott fejlődési pontokat és nehézségeket. Még a Kicsi megvágott videóit is megmutatta a férjem a pszichológusnak, akinek el is kerekedett a szeme a csodálattól. Azt hittem itt lesz talán vége a élménybeszámolónak, de aztán a férjem kis hatás szünet után rám nézett és azt mondta,  hogy mint kiderült csinált közben egy IQ tesztet és sikerült bemérni a Kicsit. 

Ott álltam a nappalink közepén, remegve a láztól, takaróba csavarva, de ahogy elöntött az adrenalin hirtelen minden bajom elmúlt és csak vártam, hogy mit fogok hallani és akkor idézném a férjemet;"A Kicsinek kortársaival megegyező intelligenciája van, teljesen épp értelmű." Bennem elakadt a szó, eltakartam az arcomat a kezeimmel és már nem a láztól, hanem a sírástól remegett az egész testem. Nem tudom meddig maradtam így, a sötétbe burkolózva, az örömtől és megkönnyebbüléstől sírva, de amikor ránéztem a férjemre láttam, hogy az ő szeme is könnybe lábadt. Megöleltük egymást és együtt sírtunk. Mi mindig is tudtuk, hogy a Kicsiben megvan minden potenciál csak neki nehezebb megmutatkoznia, de ma ő volt a nap hőse és megmutatta egy teljesen idegen helyen, egy teljesen idegen embernek, hogy mire is képes. 

A legnagyobb történeteket nem az átlagos emberek írják. Az igazán emlékezetes történetek azoké, akik a legnagyobb hátrányból indulnak. Így látjuk mi a Kicsit. Mi tudjuk milyen kilátástalannak tűnő helyzetből indult és, hogy mennyire meg voltunk rémülve az elején. Viszont azt is láttuk mindig is, hogy ő benne mi van csak nem tudtuk, hogy mikor és hogyan lehet előcsalogatni. Cinus is itthon volt betegség miatt, neki én meséltem el, hogy a Kicsinek megmérték az IQ szintjét és pont olyan okos, mint ő. Cinus is hozzám bújva megkönnyezte a hallottakat. Mikor a férjem az anyukámnak mesélte, én akkor is elsírtam magam, anya is megölelt és ő is elpityeredett. Az oviba már én mentem be a papírokkal és mikor meséltem a jó hírt megint elsírtam magam. Az óvónéni azonnal megölelt és ő is velem sírt és örült. Nehéz napnak indult, hideggel, betegséggel, kivizsgálással, őrületes reggeli dugóval, csupa izgalommal, mégis gyönyörű nap lett belőle. 

Délután, anyukámékkal megültük a szokásos Márton napi liba vacsoránkat és a Kicsit ünnepeltük. Az életünk filmjében a mai nap egy katarzis volt. Hálásak vagyunk, ezért el is határoztam, hogyha lúd, legyen kövér, idén megünnepeljük a Hálaadást is!  

Tűz

Ahogy már említettem, a kert az otthon, a nyugalom, az alkotás helye, de most némi feszültség is akadt közöttünk. Mint minden kapcsolatban, itt is megvannak a hullámvölgyek. Lelkesedéssel vágtam bele a komposztáló melletti terület rendbetételébe, amely egy 4 méter hosszú, 2 méter magas kerti hulladékkupac. „Ide nekem, volt már rosszabb dolgom is!” – gondoltam magamban. Csodás tervet szőttem: összevágom, ledarálom, szétszórom és az így létrejött kis zug majd a megérdemelt pihenőhelyem lesz. Ám, ahogy haladtam, egyre dühösebb lettem a makacs kupacra, mert kiderül, hogy nem olyan egyszerű a dolgom. Napok munkája kellett ahhoz, hogy végre a kerítéshez férjek, ahol a borostyán vadul burjánzott. Nekiestem, és mire kettőt pislogtam, már két órája sikítottam és nyögtem, ahogy a földbe gyökerezett indákat próbáltam kihúzni, és a megvastagodott részeket az ágvágóval átvágni. Ha a szomszéd éppen hallgatózott, aligha tudta volna eldönteni, hogy egy kertészkedő őrült dolgozik vagy valami más zajlik a kertben... 

Végül, izzadtan, kimerülten, de elégedetten néztem végig a borostyán legyőzésének nyomait – ami egy újabb kupacot jelentett. Itt tört el a mécses, vagyis gurult el a talicska, és betrappoltam a házba. Határozottan közöltem a férjemmel: ha van egy szabad perce, induljon, és vegyen egy tűzrakó alkalmatosságot, mert mindent felgyújtok. Amíg a férjem elment, hogy beszerezze a tűzrakó tálat, én megfáradtan üldögéltem a kertben, és kicsit lelazultam, már nem akartam mindent felgyújtani csak azon elmélkedtem, mennyivel egyszerűbb lesz az életem, ha végre lesz hol tüzet rakni. Listáztam magamban, mit égethetek el: az avart persze nem, a friss vágásokat sem, de a kupacban lapuló ropogósra száradt ágakat igen és abból is van bőven. 

Amikor délután végre megérkezett a tűzrakó, nagy elánnal raktuk meg a tüzet. A ágak és rőzsék gyorsan fogytak, mindemellett a két lányom lelkesen dobálta be a kisebb darabokat. Végül az egész család körbeülte a tüzet, és csendesen figyeltük a lángok játékát. Valami varázslatos van abban, amikor csak ülsz, és nézed a tűz táncát – a fa illata kellemes, a légkör pedig megnyugtató. Pedig sosem voltam a füst nagy rajongója, különösen mióta itt lakunk, ahol a szomszéd kéményből szálló fojtogató füst sokszor mindent beborít. De rá kellett jönnöm, hogy a jól kiszárított fa füstje egészen más, és hogy egy ilyen kis tábortűz képes összehozni a családot. Legközelebb már igazi programot tervezek a tűz köré. Főzök kakaót, hozunk pillecukrot, vagy épp szalonnát és kolbászt sütünk. Hogyan nem csináltunk eddig ilyesmit? 

Golden hour

Készítettem egy fotósorozatot a kertről. Szerintem sikerült kivárnom azt a megfelelő pillanatot, azt a golden hourt, amikor a legszebb arcát mutatja. 

Tegnap itt voltak a barátaink, egy házaspár két kisgyerekkel és megint mind a ketten elmondták mennyire tetszik nekik a kertünk és, hogy milyen jó lehet ide kimenni minden nap. Most tervezik, hogy ők is elkezdenek foglalkozni a kis kertükkel, de az első nagy kérdésük az volt: ugye sok munka van vele? Erre mit is felelhettem volna? Igazából van és nincs. Mert aki szereti annak ez nem munka, hanem hobbi, időtöltés, szenvedély. Azt sem állítom, hogy néha nem haragszik meg az ember a kertjére és a vele járó feladatokra. Ki kell tapasztalni és idővel megtanulja az ember a saját és a kertje határait. Persze egy kertben mindig lehet találni feladatot, de ha én nem nyúlok hónapokig a kerthez és csak füvet nyírok, akkor is szép, maximum kicsit buja. Vannak olyan kertek, amivel ennél sokkal többet kell foglalkozni, hogy szép legyen. Ott több egynyári vagy hagymás virág van vagy éppen kényesebb növények, amiket télire akár be is kell vinni teleltetni. Nekem az is tetszik, azt is szépnek látom, de hozzám talán az most még nem illik vagy sosem fog. Rám nem jellemző, hogy sok egynyári növényt ültetnék. Az sem jellemző rám, hogy szeretem a teljesen napsütéses részeket. Kifejezetten szeretem a félárnyékot, a mozgó fényeket, hogy mindig van valahol egy kis napsütés, de mindig van kellő mennyiségű árnyék. Szeretem azt a játékosságot, ahogy körbejárja a nap a kertet és ezzel óráról órára más arcát mutatja.

Most már mondhatom, hogy a kert beérett oda amit megálmodtam. Kialakult az arca és egy elsivatagosodott, árnyék nélküli kopár területből élettel teli táj lett. A talaj is rendeződött. Bárhova leástam, köveket és törmeléket találtam. Voltak helyek ahonnan műanyag szemetet is ástam ki. A tisztításnak és mulcsolásnak köszönhetően a talaj újra éledt, megtelt élettel és most, ha bárhova leások már gazadag talajélettel találkozom. Már csak akkor ások, ha ültetek, különben ásásmentes a kert. 

A felszámolt veteményes helyét és az előkertet még nem tudom megmutatni, ezeknek még érnie kell. A kert nagyobb részét viszont igen és remélem a képek valamennyire átadják a szépségét.

A mennyország létezik

Olyan nagy szerencsém volt, hogy 15 éves koromig egy fedél alatt élhettem dédnagypapámmal, aki apám helyett apám volt. Életem egyik legszörnyűbb napja az volt, amikor meghalt. Elvesztettem őt, akit mindennél jobban szerettem. Elvesztettem az otthonomat is, mert azon a napon már költöznünk kellett a házból, és elvesztem a kutyámat is, aki ugyanazon a napon távozott az életből, mint drága dédnagypapám. Egyik nap még mindenem megvolt, másnap már semmim sem maradt. Ennek 25 éve. 

Azóta sem telik el nap, hogy ne jutna eszembe valamiért. Mindig lenne számára mondandóm, kérdésem vagy valami, amit meg szeretnék mutatni. Gyakran mosolygok azon, hogy vajon ő hogyan reagálna az élet dolgainak fordulataira. Annak ellenére, hogy megjárta a háborút és valahogy túlélte a Gulágot, nyugodt és kedves ember maradt. Sosem láttam mérgesnek vagy gonosznak, és idősnek sem. Ő örök, életerős ifjúnak tűnt. A halálában csak az vigasztalt, hogy már újra együtt lehet dédnagymamámmal, aki hasonlóan csodálatos ember volt. Ők ketten az örök példaképeim, és abban hiszek, hogy miattuk létezik a mennyország. 

Azok, akik elmentek, velünk élnek; nemcsak gyertyák és temetők emlékeztetnek rájuk, hanem a mindennapok szürkesége, a nagy ünnepek, a boldog pillanatok és a fájó valóság is. Dédnagyapám sosem szerette a komorságot, így ha most itt lenne, úgy vidítana fel, hogy azt mondaná: "Na, Kicsi – mert így hívott engem – ugorjál másfelet!"  

Őszi szünet

Ismeritek Nicolas Palmqusit? Ő egy csodálatos táncos és most tőle tanulok táncolni a dance-masterclasson. Lóg is a nyelvem, meg minden testrészem utána. Igazából, ha bírnám fizikailag és lenne rá időm, több órát is el tudnék táncolgatni, javítgatni a mozdulatokat, de sajnos nem vagyok már 22 éves, sem Broadway táncos. Valamelyik következő életemben mindenképpen Broadway táncos leszek. 

Ebben az életemben viszont gyerekeim vannak és őszi szünet van. Sajnos nagyon gyorsan telik és nem segít rajta, hogy óraátállítás is volt. Azért próbáljuk kihasználni a jó időt. Nagyon nehezen is jövök be mikor olyan szépen süt a nap. A kertben nagyon jó lenni, mindig lehet valamit csinálni vagy csak pihenni, de akárhova is megyek olyan szép minden. 

Egyébként nagyon sok dolgom lenne. Kellene ezerrel tanulni, pár dolgot intézni, de ebben a jó időben nem tudok a feladatokra koncentrálni, ráadásul bár Cinus bejárós táborban van a Kicsi itthon őszi szünetel és bandázok vele. Amit egyébként nagyon élvezek. Holnap mind megyünk és végigjárjuk a várost, mert Halloween lesz. Itt a mi városunkban nagyon jó móka ez, elég sokan részt vesznek benne. Egy térképen jelölve van hova lehet menni, hány órától, hol lehet pisilni és most beszállt több intézmény és a városvezetés is, így ezeken az állomásokon lehet majd enni-inni is vagy éppen szellemeket vadászni cukorkáért. Mennyire jó nem? 

Amikor én gyerek voltam a mi falunkban minden gyerekes házhoz éveken át jött a Mikulás, ráadásul szánon. Minden gyerek és szülő a ház előtt várta a Mikulást a szép hóesésben. Akkora élmény volt minden évben, hogy az én generációmból mindenki élénken emlékszik rá. Szerintem ez a városi Halloween is ilyen, a gyerekek imádják. Egyébként Cinus osztálya angolos ugye és kifejezetten amerikai angolos. Na most náluk az egész október erről szólt, hogy Halloween van. Ráadásul a suli is jófej ebben, mert az őszi szünet előtti tanítási napon az összes gyerek - ha angolos, ha nem - egész nap Halloween jelmezben lehetett és voltak programok meg cukorka gyűjtés. Cinus osztályában pedig idén az lett kitalálva, hogy minden angolos osztályból több szülő feldíszíti az autóját és mikor kijönnek a gyerekek, akkor mehetnek a parkolóba cukorkát gyűjteni. Volt vagy 20 autó állomás és az egész egy nagyon jó kis program lett. Persze a Kicsit is vittük, ő is nagyon élvezte. Ott volt minden gyerek, hozzátartozó, szólt a zene, az anyanyelvi tanárok koordinálták az eseményt, a gyerekek fel-alá rohangáltak örömükben, nagyon szuper volt!

Most annyira szép minden, hogy nagyon sok fotót csinálok, de tervben van, hogy nem csak telefonnal, hanem rendes obikkal bejárok helyeket és csinálok csodás fotókat. Csak pár fotót ideteszek a rengetegből.