Kimagyarázod

Azért sem lesz mostanában pasim, mert tényleg elegem van belőlük és ezért egyiket se látom már szexinek. Most éppen abban a korszakomban vagyok, amikor nálam már nincs kifogás. És mi nők, pontosan ebben élünk, a férfiak kifogásainak állandó tolmácsolásában.

Kimagyarázzuk, hogy miért nem segít otthon. Vagy ha mégis keresztbe tesz két fűszálat, már simogatni kell a kis buksiját; "Hűha, de ügyes voltál kisfiam!" Hát igen, szegényke traumás… ne várjunk el tőle felnőtt viselkedést, hiszen nehéz gyerekkora volt, anyukája nem tanította meg a seprű használatára.

Kimagyarázzuk, hogy van ideje futni, focizni, videojátékozni, külföldre utazgatni csak éppen ránk vagy a gyerekre nincs. És amikor anya egyszer eljut otthonról, apa hőstettet hajt végre, két diplomával képes megfürdetni a saját gyerekét. Nobel-békedíj a kézbe, tapsi-tapsi.

Kimagyarázzuk, hogy miért van a telefonján 1052 nő képe, miért néz pornót, és miért flörtöl titokban. (Spoiler: azért, mert akarja. Nem bonyolult.)

Ha meg szingliként találkozunk velük, jön a kedvenc lemez: "Nem tudom elhagyni a feleségem/barátnőm, tudod öngyilkos akart lenni, meg a gyerekek, a pénz, a vagyon… majd elválok, csak most szenvedek. Szeretlek-imádlak, de értsd meg nem tudom otthagyni." 

Kimagyarázzuk, hogy harmincon túl MÉG nem nőtt fel, de majd egyszer… addig is szegény traumás, hiszen transzgenerációs sérülései vannak. Éppen ezért nem képes kiteregetni a saját alsónadrágját és boostolni kell az önbizalmát. És ha nem nős, nem foglalt, akkor is nagyjából ugyanaz a típus csak épp két nő között vergődik egyedül és várja, hogy valami új nő újra átvegye a felnőtt szerepet helyette. 

Őszintén szólva már nem tudok rájuk felnézni. Egyetlen férfit ismerek, akire még tisztelettel nézek. De ha ő is egyszer hülyeséget csinál, bennem megszűnik az utolsó 0,1% szimpátia is. Az összes többinek (nyilván férfi olvasóim nem tartoznak ide) a süllyesztőben lenne a helye. Egy külön szigeten, ahol együtt nyafoghatnak, és fürdőzhetnek Szidni Szvíni fürdővizéből készült szappannal. 

De majd járok én terápiára, hogy legyen pasim, akinek kimagyarázom a viselkedését. De nem? Tökre megéri.