Helló!

Tehát mi sem úsztuk meg, elkezdődött az iskola, amit megmondok őszintén nem vártam. Nagyon jó nyarunk volt, ez most egy könnyű és boldog nyár volt. Elég sok minden történt, de vele együtt nem történt semmi eget rengető, ha mégis, az jó volt. Én kvázi nyomtam egy digitális detoxot is, félig önszántamból, - mert volt ahol garázdálkodtam - de ide például nem jártam. Még blogokat sem olvastam. Bocsánatot is kérek, de egyrészt szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, másrészt annyi programom volt és annyira jól elvoltam a nyárban, hogy nem nagyon neteztem. Még híreket sem olvastam. Most úgy néz ki, hogy program van bőven, és az iskola is rendesen megszór feladatokkal...

A nyáron egyébként zajlott az építkezés, de voltam programokon, bulikban és még egy házibuliba is elkeveredtem olyan klasszikus; nem ismerek senkit módon. Nyaralás is volt, tehát amennyire lehetett kiélveztem a nyarat és nagyon jó volt újra huszonévesnek érezni magam. Egyébként ennyi elég is volt belőle, mert na, azért van más dolgom is, mint a hedonizmus sajnos. 

A Kicsi elsős és ugye auti osztályba ment, de úgy, hogy Cini sulijának kellős közepére vannak betéve és csupa őrjöngő neurotipikus veszi körbe őket, amit ők bírnak is. A torna és az étkezés közös is a többiekkel, a nagyobb auti gyerekek meg járnak ilyen-olyan órákra be a sima osztályokba. (Ja azt nem mondtam, hogy ez egy SNI auti osztály és az úgy néz ki most, hogy van 3 elsős, de van másodikos, negyedikes, sőt hatodikos is és összesen 7-en vannak.) 

Cini kezdésnek marad a sulijában, így a Kicsivel egy suliba járnak. Tavaly év végén bekerült az emelt angolosok közé, ez most egy újdonság ebben az évben. Idén más vizekre is evezünk Cinivel, mert beiratkozott egy alapfokú művészeti suliba, ahol grafikát és szobrászatot fog tanulni. A felvételire vinni kellett a munkáit, amikre nagyon jó visszajelzéseket kapott. Egyébként tudjátok, nem vagyok egy nyomatós szülő, de most én ezt szeretném mégis neki megnyomni, mert úgy látom a sok-sok minden közül ez az, amit szenvedéllyel csinál és ha művészeti iskolába szeretne majd továbbtanulni, akkor nem árt most irányba állni. Kértem tőle, hogyha orvos vagy valamilyen mérnök, tudós akar lenni szóljon és keresünk neki versenyistállót - egyébként van is egy kinézve - de ha nem, akkor próbáljunk ki más irányokat, hogy mire oda kerülünk fel legyen készülve. A képzőművészeti suli is ki van neki nézve, de oda ugye már alap tudással kell menni, szóval most próbáljon ki sok mindent. Nem tartom kizártnak, hogy jövőre sulit váltunk - mert bár jó ez a sok angol- mégis már nincs meg az a wáow hatása. Szintet kellene lépni és már az első nap úgy jött haza, hogy ő halálra unja magát az angolon, mert tudja az egészet. Ezt mondjuk már tavaly év végén a tanári is mondták, hogy ő eléggé elől tart a többihez képest és tényleg ott unatkozik még emelt angolosként is. Hát most ez van, meglátjuk, ez az év a kísérletezés éve lesz. 

Magamról is mesélhetnék és majd fogok is később. Röviden; velem minden rendben, elég kemény néha egyedül, másrészt voltak már szabadnapjaim és estéim is, mert a Kicsi ott aludt az apjánál. Nagyon fura volt egyedül itthon lenni este, de ebbe is bele lehet jönni. Nagyon sokat táncolok vagyis táncoltam a nyáron, mert volt rá időm. Balettot tanultam, sokat fejlődtem, nyúltam, alakult a testem. Sajnos most már annyi időm nem lesz, de igyekszem azért heti 4-5 napot lenyomni. Na, majd még jövök csak most a Kicsinek csinálom az íróasztalát. Durva, hogy két iskolás gyerekem van és az is, hogy a Kicsi olyan ügyes, hogy csak azért nem sírok örömömben, mert alig van időm levegőt is kapni.