Családi

Kicsit kiestem ebből a blogolós rutinból, hogy mit is kell itt csinálni? 

Na! Mesélek izgit. Ugye apámat nem láttam 33 éve. Keresztapámat (unokabáttyám) meg olyan 35 éve. Most, hogy előkerültem nagyon megörült a keresztapám (apám továbbra sem tudja, hogy előkerültem, de higgyétek el, sosem érdekeltem). Na és ennyi év után találkoztam keresztapámmal. Részéről kicsit könnyes volt a találkozó, részemről nem is tudom. Mivel ő külföldön dolgozik és évi párszor jön haza, ezért időzíteni kell a találkozást. Legközelebb valamikor a szülinapom környékén megyek majd én hozzá, ahol az egész família - ami igen nagy - színe elé járulok majd. Érdekes lesz látni a családom, akiket nem érzek családomnak. 

Keresztapám nagyon próbál velem kapcsolatot építeni. Ez néha aranyos, néha... néha szünete van a munkában és megszór úgy 36 reels videóval, 16 politikai tartalommal meg pár fotóval és kérdéssel. Szóval most építhetjük ezt a kapcsolatot és meglátom mi lesz. Nem tudom hol fogok úgy ránézni, mint a családom tagjára és nem mint egy idegen pasira, akivel tudunk egymásról dolgokat. 

Egyébként keresztapám éppen apám mellett lakik. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a keresztapám egész családja egy hatalmas birodalomban él több házzal, a család sok-sok tagjával együtt. És mellettük lakik apám, de az egész úgy van megépítve, hogy alig látják egymást. Egymás házára meg nem is látnak rá. Ettől függetlenül edzem magam arra, hogy egyszer a szemem elé kerül véletlenül az apám. Nem tudom megismerne-e. Azt sem tudom mi lenne. Igazából nekem nincs mit mondanom neki. 

Nem akarom itt eldrámázni, mert tök jó gyerekkorom volt és köszönet ezért anyukámnak, aki nem félt huszonévesen egyedül felnevelni. Nem érzem magam kevesebbnek. Azt, hogy milyen egy jó, szerető apa én már ebben az életben nem fogom megtudni, de igazából ki vagyok ezzel békülve.