Suli, anyák napja, VIII. Henrik és a többi

Az utóbbi idő izgalmai: 

• A Kicsit felvették az iskolába. Az ő esetében ez nem olyan könnyű dolog, de szerencsére bekerült egy auti osztályba. Összesen hatan lesznek ebben az osztályban, és ő lesz az egyedüli lány. SNI osztály, ezért van köztük másodikos, harmadikos, negyedikes is.
  Voltunk már ismerkedős napon, ami úgy zajlott, hogy részt vett az első órán, míg mi kint vártunk. Szépen végigcsinálta az órát, feladatokat is csinált, és én úgy láttam, tetszett neki. Másnap mondta is, hogy menne a suliba. Az osztálytársai egyébként szeretettel fogadták.
  Nemsokára lesz szülői értekezlet, ami szintén egy alternatív szülői lesz, mert csak nekem tartják, a többi szülő csak beköszön és megismer.
  Cinus is ebbe a suliba jár, és nem volt evidens, hogy a Kicsinek lesz itt hely és felveszik, de szerencsénk volt meg résen is voltam. Pár idegszálam ráment. Ezért is jó lenne, ha Cinust nem kellene más iskolába vinni. Úgyhogy az univerzumra bíztam, akkor legyen kedves cselekedni.
  
  
• A héten írta az egész harmadikos évfolyam az angol tesztet. Tanulmányi átlag és a teszt eredménye alapján be lehet kerülni az emelt angol csoportba. Ha Cinus bekerül, akkor még több órában tanulja majd az angolt. Drukkolok neki! 
  

• Túl vagyunk az anyák napi ünnepségeken, vagyis csak az egyiken voltam, mert Cinus beteg lett. A Kicsivel ma mentünk, és izgultam, hogyan veszi az akadályt. Végül az ünnepség egy kis részét nyomta végig, a nagyobbik részét a folyosón töltöttük, ahol nekem tartott magánelőadást. Tehát bent szólt a zene, a gyerekek énekeltek és táncoltak, a Kicsi pedig ugyanazt adta elő csak kint, nekem. A végén visszamentünk a csoportszobába, és akkor anyukámnak meg nekem átadta az ajándékokat, amiket ő készített.
  Nekem így is megfelelt ez az anyák napja. Már megszoktam, hogy vele egy alternatív életet kell élni, és hogy a Kicsivel semmi sem szokványos. Ebbe bele kell edződni, hogy szinte minden helyzet ki van fordítva. De közben ez növeli is az ember rugalmasságát nem beszélve arról, hogy a Kicsi nagyon szeret engem és szerintem ő mindig is ilyen közel lesz hozzám. 
  Én már azért is büszke voltam, hogy ennyit kibírt, hogy volt kedve visszamenni délután az oviba, és részt venni ezen az eseményen még ha ilyen faramuci módon is. Egyébként bármiféle programon jól elvan, csak ez az emberek előtti szereplés nem a kedvence. És lehet, nem is lesz az sosem, ami nem baj.

• Kisebb, de fontos dolog, elhoztuk az akváriumot, ami jelenleg itt áll, üresen. Már az üveget is művészet volt kitakarítani. Ilyet, hogy mosogatószer még véletlenül sem lehet használni, nemhogy keményebb vegyszert. Csak ecettel és citromsavval lehetett nekimenni és a több éves vízkövet felütni nem volt egyszerű.
  A héten fogom a köveket átmosni, átsütni, hogy csíramentesek legyenek. Aztán próbálok rájönni a szűrő működésére. Ha minden oké lesz, akkor a meglévő és bevásárolt cuccokkal megépítem az akváriumot. 2-3 hétig majd „üresben” megy, csak növényekkel, és ha beállt a pH, akkor jöhetnek a guppik. Meséltem már, hogy kitaláltam, mi lesz a nevük? I–VIII. Henrikek lesznek, mert csak fiúkat veszek, a guppik elég hamar szaporodnak és villámgyorsan megtelne az akvárium. Aztán kicsit később jöhet algaevő, majd még később neonhalak és valami rákocska is. Elméletben már egészen jó vagyok, most jön a gyakorlat. De ha egyszer összerakom és felállítom a rendszert, onnantól csak könnyebb lesz.
  
  
• Az építkezés idén még valamennyit halad. Most tetőig készen vagyunk, vannak válaszfalak, és nemsokára jönnek a nyílászárók meg a villanyszerelés. Aztán meglátjuk. Bankot kellene robbantani, olyan árak vannak. Tényleg nem tudom, mi lesz, hogy lesz, én már ezt nem nagyon bírom megugrani. Most nem. És nem látom magam előtt, mikor vagy hogyan fogom.

Annyi minden nyomja a vállamat, és most már nem csak én aggódom magam miatt, hanem a családom is. Mondjuk ettől nem vagyok előrébb. Néha azon is gondolkozom, hogy miért velem történik minden. Miért kell állandóan újragondolnom az életem? Újrakezdenem? Szerencsére nincs sok időm gondolkodni. De ha van, szomorú leszek és néha még félek is. Ezért is sportolok most elég sokat, az még pluszban lefáraszt, kipörget, és a végén már gondolkodni sincs erőm csak beborulni az ágyba.

Nem tudom mi lesz, hogy lesz. Ennél jobban szoktam látni a jövőt, de most alig látok előre. Viszont a kert legalább gyönyörű. Az utóbbi két hétben megfeszített tempóban hoztam be a lemaradást. Szerintem beérett, olyan lett, mint amit elképzeltem. Sőt, sokkal jobb. Ezen a képen nem látszik, de itt-ott vannak eldugott színfoltok, érdekességek és már nem kell vele nagyon melózni. Persze lehet locsolni, kicsit metszeni, de majd csak ősszel lesz megint egy nagyobb kör.