Dance Master Class

Már régóta akartam írni, hogy van egy ilyen csoda oldal és alkalmazás, hogy Dance Master Class. Több előfizetési funkció van, hogy ki, mennyire akarja bevásárolni magát. Én nagy arccal rámentem arra, hogy mindent is akarok végül is egy kondibérlet ára vagy talán kevesebb is. 

Egyébiránt nem olcsó annak, aki nem használja. Csak akkor éri meg, hogyha napi szintű gyakorlással és tudatosságal használjuk. A fő irányvonal a klasszikus balett, de van kortárs tánc, jazz balett. Mindenféle táncos work - out, jóga, pilates és még tudományos oktatóvideók is vannak a tánccal, az anatómiával kapcsolatban. Az oktatók világszinten híres, elismert táncosok, koreográfusok, tudósok. 

Kétféleképpen használom. Van, hogy a lakásban kirakom a tévére és hajrá. Sokszor az erősítő edzések és a jóga edzéseket így csinálom. Aztán a táncteremben kiteszem a projektorra és akkor lehet nyomatni a balett és egyéb táncórákat is. 

Augusztus óta használom és azt kell mondjam a balett megnevel. A testem nyúlt, olyan combjaim lettek szerintem, mint soha. Nekem eleve hosszú lábam van, nagyon hosszú, pedig ugye alacsony vagyok, de az arányokat nézve tényleg hosszú a lábam. Ezen sokan elcsodálkoznak pedig hol van az megírva, hogy alacsony ember nem lehet ugye táncos alkat? De most a balett miatt tényleg mintha nőttem volna (nyilván nem csak optikailag.)  A tartásom rengeteg javult aminek nagyon örülök és néha, már-már mikor elmegyek a tükör előtt látok némi balettos sziluettet. Persze azért ingyen nem adják, nagyjából 1-2 évnél fog szerintem jól látszódni és még több év mire teljesen beerősödik stabilan a test és az idegrendszer. 

A DMC-ban azt nagyon szeretem, hogy nem nagyon kell gondolkozni. Mármint én összeraktam egy heti edzésmenetet mikor balettozom, nyújtok, erősítek, mikor melyik testrészre megyek rá, de ezenkívül csak el kell indítani és csinálni. Profin össze van állítva és én tényleg mindenben rengeteget fejlődtem. A táncban, a hajlékonyságban, a testtartásban és izomzatban is. Például képzeljétek vannak hosszanti csíkok újra a hasamon! A balett nem kockás hasat csinál, hanem a hosszanti izmok látszódnak. Szerintem ez szebb, mint a kocka, de hát nyilván ezért is csinálom, mert nekem ez a szebb. 

Úgy érzem nem hiába vásároltam be magam. Ha szomorú vagyok, reménytelen, kétségbeesett, magányos akkor is egy biztos, a balettrúd mindig ott lesz stabilan és vár rám. Nekem ez egy nagy mentális segítség, hogy van mibe kapaszkodni. Ahogy elindul a zene az agyam kikapcsol és kezdődhet a tánc. 

 

Helló December

Először is nyitva a blog. 

Másodszor pedig szerintem sikerült kitörölnöm egy csomó posztot. Mit mondjak? Év vége, már fáradok. Várom a téli szünetet, hogy egy ideig ne kelljen hallanom az iskoláról, témazárókról vagy arról, hogy a Kicsi most éppen unja a sulit, mert ő is elfáradt. Én csak ilyeneket veszek észre, hogy holnap már megint péntek és aztán megint hétfő. Úgy mennek el a hetek, hogy az szörnyűséges - ahogy a Kicsi szokta mondani. 

Kicsit mesélek magamról. Most már elmondhatom, hogy többi, mint 1 éves nem eszem húst és még élek. Emlékeztetőül mesélem, hogy tavaly novemberben beteg lettem, nem néztem meg, de tuti biztos, hogy COVID volt és ott valami megint történt velem étkezés terén. Romlottnak érzem a húsokat és még a szagukat is nehezen viselem. Így mondhatom vegán lettem, mert tojást sem eszem, ahogy tejterméket sem. Eddig minden oké, nagyon figyelek a fehérje bevitelre, a tápanyagokra és végülis azt kell mondjam energikus vagyok. A hús nem hiányzik. A lányoknak szoktam csinálni húsos ételt. 

Meséltem azt is (csak véletlenül ezt is töröltem), hogy beleszerelmesedtem a mézeskalács sütésben. A mézeskalácsban van tojás és persze a mézeseket megkóstoltam, de nem nagyon eszem, nem szeretnék hirtelen felszedni kilókat meg a vércukrom tönkre vágni az állandó sütögetéstől. Várom már mikor lesz az a pont, hogy annyit sütöttem, hogy már nem kívánom. :D Az egész ház mézeskalács és cukormáz illatú. Amikor hazajövök mindig megcsap az illata és elkönyvelem, hogy milyen jó ilyen illatra hazajönni. 

A sok sütéstől vagyis az állástól olyan izomlázam van, hogy szédületes. Hiába vagyok a balett miatt edzésben, ezt a terhelést még szokja az idegrendszerem. Napi 18-25 ezer lépésem van általában. Múlthéten szombaton ráparancsoltam magamra és már amit lehetett ülve csináltam, illetve feküdtem egy fél napot a Netflix előtt. Gyakorlatilag semmit sem láttam, mert csak ment én meg aludtam rám, de nagyon jó volt. Minden héten kellene egy ilyen nap. 

Van, akik látták már a mézeseim képen, de sokak még nem. Ideáig fejlődtem el. Most is zajlanak a munkák, de éppen tömeggyártásban vagyok és még egy másik mézeses tervet is próbálok kitapasztalni, ezért nem fotózok semmit. Ha készen lesz (és nem fogy el 2 perc alatt), akkor majd be is fotózom őket. 

 

Álom, sár, nyúl

Vannak olyan álmok, amiket gyorsan elfelejtünk és vannak olyanok, amik az egész napunkat meghatározzák. Így keltem ma, mert olyat álmodtam ami az egész napomra hatással lesz, de szerintem még 3 nap múlva is ezen fogok pörögni. Pedig "csak" egy álom, de mégis. 

Teljesen ide nem illő gondolat, hogy egyébként ma akartam a komposztálókat áttelepíteni, ami igazán jó kis móka lenne sok sárral és anyázással, de elkezdett esni. Úgy tűnik mostanában, ha kerti munkát fontolgatok elkezd esni. Nem szép dolog ez így én mondom. Ettől még lehet dacolok az elemekkel és nekiugrom még ma a feladatnak. Olyanokat tudok kitalálni....komposztáló áttelepítés....eh... és varrni is kellene valami izéket, mert gyermekem jelentkezett eladónak a tavaszi vásárra. Kérdezem tőle, hogy mit fog eladni? Hát erre nem épített ki tervet, úgyhogy ma nyulakat varrok... 

Érzékeny tartalom

A múlt héten történtek vicces dolgok. Mikor sikerült összekaparnom magam olyan nő-szerűre, voltam nagybevásárolni egyedül. Egyszer csak éreztem, hogy valaki néz, meg mintha úgy somfordálna utánam. Mostanában az ilyenektől - érthető okokból -  különösen félek. Átnéztem a másik sorba, és akkor a srác elmosolyodott, majd lesütötte a szemét. Na, mondom, van még ilyen? Nem csak a Tinder? Azért nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, gondoltam, most, hogy szembenéztünk, látja, hogy nem vagyok 25 éves. Viszont továbbra is éreztem, hogy kerülget. Nem tévedtem, mert egyszer csak odalépett azzal a furmányos szöveggel, hogy: „Helló!” Akkor jobban felmértem… hát igen. Minimum 185 centi volt, sötét hajú, sötét szemű, és nem ilyen slim gatyóban volt, hanem rendes farmerben (végre és hurrá), ráadásul egy olyan tök jó kabátban, amit szerintem a 70-es évekből lopott. Szóval rendben volt, azt kell mondjam. Nem akarom hosszúra nyújtani, de mondtam neki, hogy szerintem van köztünk 10 év, mire kiderült, hogy van az 12 is. Na, de nem érdekelte úgy, mint engem. Végül úgy távoztam, hogy ő nyolcszor elmondta az Insta-elérhetőségét, hogy ha meggondolnám magam bármikor. Spoiler: nem fogom.

Aztán a masszőr néni kérdezi tőlem, hogy emlékszem-e arra a pasira, aki utánam jött, mert hogy az annyira meg akarja tudni, ki vagyok, és hogy ő csak annyit mondott neki, hogy vannak gyerekeim és 40 vagyok, de a srácot nem nagyon érdekelték ezek a számadatok csak a nevem akarta tudni. Nyilván nem lett kiadva, de a masszőr néni annyit nekem is elárult róla, hogy a srác 27 éves, és ha szeretném, akkor megmondja, ki az, mert a srác erre felhatalmazta. Mi van mostanában ezekkel a huszonévesekkel???Mind anyakomplexusos?

Serbi szerint ez azért van, mert a mai huszonéves lányok nagyon öregnek néznek ki a sok sminktől meg egyebektől. Lehet, nem tudom. Azért 12-13 évvel fiatalabb srácok... hát persze, hízelgő, de van már két gyerekem. Nem tudom, mik a mai szabályok, vagy hogy megy ez ma? Nem tudom elképzelni, hogy egy huszonévessel összeálljak. Pasiknak ez nem szokott gondot jelenteni, trófea meg mekkora macsó. Persze ma már mindent lehet és aki bírja nyugodtan nyomja, nekem fura még akkor is. 

Mindenkit szeretek

Most, hogy eggyel többet járok ki a világba, azt kell mondjam, tök jó kis olvasóközönségem van itt a blogon. Okos, tanult, olvasott, önreflexióra és normális kommunikációra képes emberek vagytok és ez ma már nagyon ritka.

Számomra rémületes, milyen tempóban zuhan az értelmi szint. Tényleg félelmetesen buta dolgokat látok, hallok, de így folyamatosan, és azt is látom, hogy a többség ezzel ki is egyezett. Úgy érzem, mintha valami gyagya Monty Python-féle, 21. századi sötét középkorban élnénk. És még csak most fogja átvenni az életünk felett az uralmat a mesterséges intelligencia...Mi lesz itt?

Tovább tudnám fejtegetni ezt persze a végtelenségig, de tök jó, hogy vagytok, és az évek alatt csak összejött itt egy szűk, de értelmiségi társaság! Hurrá és köszi!

Hetven

Ma meg 70 évesnek nézek ki, mert olyan gyomorrontást kaptam, hogy éjszaka az életemért küzdöttem. Én már nem is emlékszem - szerencsére - mikor hánytam sugárban órákon keresztül.... Délelőtt talpra sem bírtam állni olyannyira, hogy csak homályos képeim vannak arról, hogy helyettem anyuék készítik Cinit és a gyerekek apja próbálja meggyőzni a Kicsit arról, hogy nélkülem elinduljon az oviba.
Semmi erőm nem volt, remegett mindenem. Aztán valamikor négykézláb elkúsztam a konyhába, bekevertem egy ORS-t (rehidratáló folyadék) és elkezdtem iszogatni kortyonként. Még csak pár korty ment le amikor már éreztem, hogy kezd visszahozni az életbe. Pár óra leforgása alatt meg is ittam a háromnegyedét és most már voltam olyan állapotban, hogy egyek egy kis szőlőt.
Az éjszaka megfogadtam, hogy soha többé nem eszem semmit. Azóta ez egy kicsit árnyalódott de, hogy ezek után még inkább maradok a friss, bio zöldség-gyümölcs vonalon az biztos. 

Ma 4 fogadóórára kellene mennem, de esélytelennek láttam lévén, hogy annak örülök, ha egyik szobából átszédelgek a másikba. Szerencsére anyukám bevállalta helyettem, a gyerekek apja meg a gyerekekért megy.
Megyek visszadőlök az ágyba, mert a gyomorrontás mellett nyilván az aktuális nátha vírusba is fürdök kicsit. Nagyon unom. Ha lenne ilyen rehabilitáló hely, szanatórium vagy, hogy hívják esküszöm egy hónapra kiíratnám magam az életből. 

Olyan sztorijaim vannak...

Majd csöpögtetek. Mondom a legjobbat.

Azt hitték, hogy maximum 28-30 éves vagyok! Maximum!
Olálááá!
Köszönöm és meghajlok! 

*függöny le

#huszonévesfiúk