Itt vagyok

De rég nem írtam.

Pedig sok dolog történt. Igazából állandóan van valami, és nem is értem, miért van ez így, de elrepülnek a napok. Például soknak találom a nyári szünetet, de gondolom, kettőt pislogok, és itt lesz a szeptember. És akkor meg is ragadom az alkalmat, hogy elmondjam: nincs többé ovis gyerekem, most már mindkettő sulis. Durva. Öregszem, ők meg nőnek.

Gondolkozom, miről kellene még beszámolni, ami igazán izgalmas.

• Az építkezés már lassabban megy, mint tavaly. A ház tető alá került még tavaly késő ősszel, most a nyílászárók bekerültek, és most jön a villanyszerelő. Ennek örömére ki kellett találni, hogy hány konnektor, lámpa legyen. Elsőre nem tűnik olyan nehéznek, de aztán kiderült, hogy a fél életemet el tudom ezzel tölteni. A biztonság kedvéért jó sok konnektor lesz.
  
  
• A tanfolyamok közül az egyik már lement. Hát... nem fejtem ki teljesen a véleményem inkább. Egy biztos: voltak benne hasznos részek, inkább kevesebb, mint több. Mivel ezzel úgysem akartam semmit kezdeni, csak a Kicsinek segíteni, így egynek jó volt. A másik tanfolyamra most kapcsolok rá, mert én azt gondoltam, mindent tudok egyszerre csinálni, de kiderült, nem. Szerencsére nem volt gond, hogy kicsit halasztottam.
  
  
• Lettek új szomszédaim, ezért szombatonként reggel hétkor indul a felújítással járó zaj. Imádom. Egyébként velem egyidős párocska költözik a szomszédba, eddig jó fejek, és a srác mindent is meg tud csinálni. Ezért megszületett az egyezség, ő átjön, ha valami férfimunka van, én pedig megtervezem és megcsinálom a kertjüket. Mert ugye látták a miénket, és azt mondták, hogy ők is ilyet akarnak. Egyébként ma pont kaptam egy kézfogásos hátbaveregetést a kert miatt, hogy mennyire "szuper", és mostanában akárki idejön, azt mondja, hogy wáó. Most már kezdem én is azt gondolni, hogy azért egészen szépen összeraktam.
  
  
• Próbálok ésszel sportolni, de azért hajtom is a dolgokat. Futni nem voltam egy ideje, mert 30 fok körül nekem eléggé megugrik a pulzusom, és nem akarom felesleges stressznek kitenni a testemet. Viszont a jógában azt hiszem, szintet léptem. Most már fejenállásokat, kézenállásokat, spárgát, hidat stb. próbálgatok. Ezek egyébként úgy néznek ki, hogy többféle alapozó gyakorlatot kell hozzá csinálni, és lépésről lépésre lehet felépíteni. Van olyan ászana, ami 5 hónap alatt talán összejön, szóval ezek nem kapkodós dolgok, cserébe itt már a heti 5-6 alkalom az alap, anélkül nem tudok fejlődni. Ez kezd meglátszani az alkatomon is, egyre „jógásabb”. Elég sok zsírt vesztettem, de még mindig kell... Egyszerűen a combom és a fenekem nehezen engedi el a zsírt, ez egyébként az alkatomból adódik. A felsőtestemet előbb formába tudom hozni, mint az alsót, de már azt mondom, augusztus végére látni fogom a finish-t. Már, ha létezik ilyen, mert utána tuti szálkásabb meg mit tudom én mi akarok majd még lenni. A jóga mellett még táncolok, hogy valami kardió is legyen. Most például Cinussal tanulunk egy koreográfiát, ha már itt a nyári szünet.

Most ennyi jutott eszembe, ami talán érdekes lehet. Úgyis nyáron uborkaszezon van azt mondják...

Minden vagy semmi

Egészen elképesztő napokon vagyok túl. Ne haragudjatok, de nem fogom elmesélni az egészet, mert ezt nem is lehet. Egyszerűen annyi minden volt, hogy csak kapkodom a fejem. Lehet másnak ezek nem nagy dolgok, de nekem az egész világot jelenti és most próbálok lejönni fentről, hogy ezeket feldolgozzam és a helyükre tegyem. Egyébként imádtam ezt a pár napot és bármennyi ilyet el tudnék képzelni. 

Két momentumot elmondok azért, hogy ne csak meséljem a semmit. 

Él bennem valami, ami kezd testet ölteni és ez ezen a hétvégén kezdett jobban megérni. Kitaláltam, hogy ehhez kell nekem egy mitológia könyv. Vegyek egyet, de nem? Mikor erre gondoltam otthon ültem teljesen egyedül a takaró alatt és olvastam. Egyszer csak eszembe jutott, - vagy inkább jött egy megérzés - hogy van itt több könyvforduló és konkrétan az egyikhez el kellene mennem. (Tudjátok ezek olyan kuckók, ahova el lehet vinni a megunt könyveket és el is lehet hozni onnan.) Amúgy is hónapok óta össze van készítve több könyv, amit el akartam vinni valamelyik kuckóba. Gondoltam itt a lehetőség és még az is lehet találok egy mitológia könyvet. 
Tehát ott voltam a takaró alatt, egy könyvvel, csöndben, egyedül és egyébként kicsit fáradtan és mondhattam volna nemet, de elkezdte piszkálni a fantáziám, hogy miért is éreztem én ezt. Szó szerint éreztem, hogy valami ott vár rám, ha nem egy könyv, akkor valami más, de éreztem a húzást. 
Fogtam magam felöltöztem, megfogtam a könyveket, amiket be akartam tenni a könyvfordulóba, elindítottam a zenét a fülembe és teljes békében kisétáltam. Egyenesen a kuckóhoz mentem, betettem a könyveket, nézelődtem, hogy ki, mit hagyott ott, de olyan össze-vissza volt minden és meguntam a nézelődést. Éppen mikor fordultam ki, felnéztem a legfelső polcra és.... 

Tudjátok meg is lepődtem, meg nem is, és csak elmosolyodtam magamon. Végre hittem magamnak, a megérzésemnek és tessék. Aztán teljes nyugalomban bementem a bisztróba, kértem magamnak egy cappuccinot, leültem a tópartra és csak voltam ezzel a történettel ott. 

Aztán elindultam hazafelé és kezdett begyűrűzni a lelkembe ez a sok jó, ami most volt és gondoltam kicsit megállok, leülök a fűbe, lazítok még pár percet és kifújom magam ott ahol a madár sem jár és minden csupa természet. És akkor odafutott hozzám ő... 

Látjátok nem kellett ráközelítenem. Mellettem "ült" sokáig, mintha haverok lennénk. Csak ültünk ott és néztük a világot. Aztán egy ponton elköszöntem tőle. Felálltam, de ő akkor sem szaladt el. 

"Amikor a gyík megjelenik az életünkben, finoman jelzi; az intuíció most erősebben szól, mint valaha. Ilyenkor érdemes különös figyelemmel fordulni a belső hang felé, hallgatni a megérzéseinkre még akkor is, ha azok szembemennek a józan észnek tűnő logikával vagy a megszokott szabályokkal. A gyík emlékeztet: az ösztöneink most a legpontosabb iránytűink.

A gyík spirituálisan a megújulás, az alkalmazkodás és a belső átalakulás szimbóluma. Arra emlékeztet, hogy néha el kell engednünk valamit, hogy újra növekedhessünk. Az intuíció, az álomvilág és a túlélés bölcsességét hordozza, finoman súgja: figyelj befelé, és maradj rugalmas a változásban."

Persze lehet ezt úgy nézni, hogy ez csak egy könyv és ez csak egy gyík...

Az utóbbi időben

 ...jöttem rá igazán mennyire szét lettem cseszve és, hogy ebből mennyire nem lesz egyszerű felállni. Viszont kaptam most pár új embert az életembe, kicsit kompenzálnak, de még messze vagyok attól, hogy azt mondjam oké vagyok, boldog vagyok. Hullámzó, nagyon hullámzó, hogyan érzem magam. Nem fogok hazudni, rohadtul nehéz ez az egész helyzet és próbálok nem kétségbeesni minden nap. 

Van egy ilyen klubunk. Elváltak klubja és együtt csámcsogunk a semmin. Főleg idióta mémeket küldözgetünk egymásnak és röhögünk meg politikán vergődünk, de nekem most ez is nagy segítség. 

És köszönöm mindenkinek itt is, aki kicsit segít, meghallgat, megkeres. <3

Ég a testem

Általános állapot nálam mostanában; itt-ott izomlázam van, itt-ott ég a testem, és ha szükséges, bármikor el tudok aludni. Röviden: éljen a sport!

Futás

Az 5 kilométeres távot már jó ideje futom, de nem is emlékszem, mikor mentem be 40 perc alá. Aztán egy ideig stabilan 38 percet futottam, de amikor elkezdtem kombinálni a futást kondiedzéssel (guggolásokkal, erősítéssel), egyik napról a másikra 2 percet javítottam.

 36 percek jöttek zsinórban, ma pedig sikerült a 35 perces szintidő. Nem én leszek az évszázad futója - és nem is kell az legyek - de jó látni, hogy fejlődök. Az órám adatai szépen mutatják a fejlődést; ugyanaz az útvonal, ugyanaz a táv, amit korábban „nehéznek” jelölt, ma már „mérsékeltként” értékel.

Az adatok nem hazudnak

• VO2max-szintem folyamatosan javul

• Átlagpulzusom 65-ről  56-ra csökkent, a pulzusmegnyugvásom egyre jobb

• Mélyalvásból 15 perccel több jön átlagosan, ez rengeteget számít

Az idegeim

Heti 2-3 alkalommal futok, majd rögtön utána lenyomok egy 15 perces kondiedzést. Heti egyszer tekerek egy órát, a többi napon pedig jógát és pilatest kombinálok. Volt olyan nap, hogy 3 órát edzettem, aztán 3 napig henyéltem. Nem lustaságból, hanem tudatos regenerációból. Azért kombinálom, mert így az idegrendszer sem tunyul el, nem tud úgy hozzászokni egy adott mozgásformához. 

Testzsír 

Április óta 4% testzsírt toltam le magamról, és építettem is egy kis izmot. Mindig mondom - de senki nem hallgat rám - nem a mérleg számít, az félrevezető. Egy durvább edzés után másnap simán lehet, hogy 1,5 kilóval nehezebb vagyok, mert vizet tart vissza a testem. Ez nem zsír, hanem a regeneráció része. Szóval nálam már nincs semmi mérlegelés. Lehet méretni már sok helyen zsír-izom arányt és szerintem érdemes is, de hétköznapokra tökre megfelel a fapados, kézi testzsírmérő is. És akkor rögtön leszokik az ember arról, hogy naponta testzsírt mérjen, mert a naponta mérlegelés divat. A testzsír nem ingadozik egy héten össze-vissza, ezért felesleges is méregetni, nem is idegeli az embert. Kéthetente rá lehet nézni és ha jól dolgoztunk maximum 0,5-1%-os zsírvesztés lehetséges, ezért lehet érdemes havi egyszer megnézni mi a helyzet. 

Hormonháztartás

Továbbra sincs PMS. Nincs hangulati hullámvasút. Az energiaszintem kisimult, a hormonjaim stabilak. A kortizol éveken át blokkolta a haladást, sportban, fogyásban, regenerációban. Ma már ez is egyre jobb, és végre és ez érezhetően megdobja a teljesítményt. Egyébként regényt tudnék írni a kortizolról mennyire cseszi szét az ember életét. 

Vércukor

A vércukrom stabil, mintha sosem lettem volna IR-es. A ghrelin és leptin is egyensúlyban, például futás után órákig nem vagyok éhes, mert a szervezet szépen használja a zsírraktárat. Amikor pedig megéhezem, tudatosan töltöm vissza a tápanyagot. Az elektrolit-háztartásomra is figyelek, heti egyszer simán iszom ORS-t, de melegben minden futás után. Izotóniás ital is jó, de az ORS aránya verhetetlen.

Volt 2–3 hetem, amikor a nyakam tele lett nagy pattanásokkal. Lehetne a PCOS jele is, de nálam a méregtelenítés jele volt: a szervezetem így engedte el az ösztrogén- és toxinmaradványokat. Most már alig látszik, de még dolgozik a rendszer.

Cél: 20% testzsír 

Most úgy érzem, elkaptam a fonalat. A testem nem ellenség többé, hanem partner. Szeretném augusztusra elérni a 20%-os testzsírszintet, de ha szeptember lesz belőle, az is rendben van. A lényeg: nem hajtom agyon magam, mert a hormonháztartást egyensúlyban tartani fontosabb, mint a centik.

És még valami: én csinálom ezt a „szar időt” bocs. 🌧️

A meleg önmagában is stressz. Ha rajtam múlna, nem lenne kánikula ezen a nyáron. A 26–28 fokos napsütés szerintem tökéletes, már abban is le lehet égni manapság. Tavaly nyáron annyira kitikkadtam, hogy megfogadtam: idén nem lesz kánikula. (Igen, tudom, hogy nem rajtam múlik. De hátha.)

Szerelmem a kaja 

Ezen a héten már harmadszor fogok menni a bio zöldségkosaramért. Anyám szerint drága ennyi zöldségért 8000 Ft. Szerintem nem, mert helyi, vegyszermentes, idényzöldség és minél előrébb megyünk a nyárban, annál több lesz, ahogy teremnek a dolgok. A Kicsivel esszük ketten (Cini alig eszik zöldséget), de még így is feladat mindent megenni egy hét alatt. Amikor az uborkát megkóstoltam majdnem elsírtam magam annyira jó íze van. Imádom. Egyébként írom a költségeket és mivel nem járok annyit boltba, máris spóroltam, nem csúszik be a kosárba ez meg az. Igazából fehérjéért szoktam beszaladni (tofu, csicseri borsó, stb. gyerekeknek némi hús, bár a Kicsinek megy a tofu is) meg gyümölcsöt is veszek. Egyébként zöldségkrémeket csinálok ezekből meg mindenféle finomságot és nyersen is esszük. 

Ehhez annyit írnék, hogy utálom a zellergumót, de így sütve annyira jó, hogy ettől is sírok. Felvágtam vékonyan, beirdaltam, egy kis szósszal megkentem (fokhagyma, szójaszósz, méz, miso pasta, chili paszta, citrom), 2 perc alatt készre sütöttem. 

Halak és barátok

Elkészült az akvárium. Leírhatnám az egész folyamatot, de nagyon hosszú lenne, és szerintem senkit nem érdekel. Pedig tényleg komoly hobbi ez, ahol rengeteg dolgot kell figyelembe venni, hogy egy ilyen rendszer felálljon és jól működjön. Még biztosan tanulni fogom egy ideig. Két hetem ment rá úgy, hogy minden nap foglalkozni kellett vele. Az, hogy most raklapokon áll, egy egész napos agyalás eredménye, mert amikor már bekerült a házba, akkor jöttem rá, hogy egyik előre kigondolt bútor sem lesz elég stabil. Végül eszembe jutott, hogy az építkezésről maradt néhány raklap, abból lehetne bútort csinálni, így nem kellene egy vagyont kiadnom egy új bútorért. Úgy gondoltam, előre is kellene fúrni egy falapot, hogy ne látszódjon, hogy raklap, de tegnap a barátaim azt mondták, hogy így tök menő meg autentikus, szóval lehet, hogy mégis így hagyom.

Ez a fotó közvetlenül a feltöltés után készült – azért ilyen zavaros még a víz.

Ez pedig már másnap esti fotó. Itt már szinte teljesen tiszta víz és a Kicsi beült mozizni. Még nincsenek benne halak, mert legalább 2-3 hét kell mire feláll úgy a víz, hogy bele lehet tenni 1-2 halat. Aztán pedig folyamatosan lehet bővíteni a csapatot. 

A Kicsi rendszeresen odaül nézni. Van, hogy visz magával valami rágcsálnivalót, és csak nézi. Persze minden nap rákérdez, hogy mikor lesz már guppink, de visszaszámolunk, és így örömmel várakozik. Cinus is örül neki, tudja, hogy ez a Kicsi ajándéka, de már ment az egyezkedés, hogy kinek hány hala lesz benne. Nagy meló volt tényleg, és lesz is vele feladat, de most, hogy felállt a rendszer, könnyebb lesz, és akárhányszor elmegyek mellette, mindig megcsodálom én is. Jó nézni. A növények egy része még átültetési sokkban van, de állítólag ez normális, és majd idővel összeszedik magukat és meg is fog dúsulni. Van benne pirosodó növényke is, meg indás, moha... Teljesen véletlenül megtetszett az a fogalom, hogy akvakertész...

Újdonsült barátom pedig azt mondta, hogy most akkor tanulok egy új szakmát, mert neki is volt régen akváriuma, és tudja, milyen feladat ez. Hívott kemencét rakni. Mondtam, hogy ahhoz nem értek. Erre azt mondta, hogy ugyan már, ha rajtam múlik, egy hét, és kitanulom. Még csak öt perce ismerjük egymást, de már ilyen kis vicces. Egyébként teljesen véletlenül ismertem meg, egy irodalmi performansz keretében. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy nagyon olvasott, remek zenei ízlése van, olyan bakelitgyűjteménnyel, hogy az állam is leesett. Remekül főz, például maga gyúrja be a tésztát, mint a nagyok. Úgy tálal, hogy őrület. Mindent szeret szépen, dizájnosan megcsinálni. Tényleg jó az ízlése, ösztönösen van szépérzéke. Nem eszik feldolgozott ételeket, nem nagyon eszik húst, rengeteg zöldséget tol magába, sokat sportol. Van egy gyereke, és velem egyidős. Kiderült, hogy az elmúlt húsz évben rengeteg hasonló eseményen jártunk, ugyanoda jártunk bulizni, ugyanazokon a koncerteken voltunk. Tehát rengeteg témánk van, amit meg tudunk vitatni.

Előre mondom: ez nem szerelmi viszony, nem is lesz az, ez egy induló szellemi barátság. Már van egy tetemes listám könyvekről, zenékről, filmekről, amiket ajánlott, és én is adtam neki elég feladatot. Nem is beszélünk minden nap, de ha igen, akkor repkednek a könyvek, zenék, filmek, receptek és a mérhetetlen sok hülyeség. Még ilyen barátom nem volt, akivel ennyire egy húron pendülök szellemileg. Persze ő sem tökéletes, mert például hallgat reggae-t. 😄

Azért ételek terén annyira nem maradok le tőle. Ezt itt egy szerény reggeli csak. A vajon pirított croissant megkentem a saját készítésű spenótos-gombakrémemmel, tettem bele karamellizált hagymát kecskesajttal, leheletnyi mézzel locsoltam. Nem verseny, de ha az lenne, nem állnék rosszul.

Suli, anyák napja, VIII. Henrik és a többi

Az utóbbi idő izgalmai: 

• A Kicsit felvették az iskolába. Az ő esetében ez nem olyan könnyű dolog, de szerencsére bekerült egy auti osztályba. Összesen hatan lesznek ebben az osztályban, és ő lesz az egyedüli lány. SNI osztály, ezért van köztük másodikos, harmadikos, negyedikes is.
  Voltunk már ismerkedős napon, ami úgy zajlott, hogy részt vett az első órán, míg mi kint vártunk. Szépen végigcsinálta az órát, feladatokat is csinált, és én úgy láttam, tetszett neki. Másnap mondta is, hogy menne a suliba. Az osztálytársai egyébként szeretettel fogadták.
  Nemsokára lesz szülői értekezlet, ami szintén egy alternatív szülői lesz, mert csak nekem tartják, a többi szülő csak beköszön és megismer.
  Cinus is ebbe a suliba jár, és nem volt evidens, hogy a Kicsinek lesz itt hely és felveszik, de szerencsénk volt meg résen is voltam. Pár idegszálam ráment. Ezért is jó lenne, ha Cinust nem kellene más iskolába vinni. Úgyhogy az univerzumra bíztam, akkor legyen kedves cselekedni.
  
  
• A héten írta az egész harmadikos évfolyam az angol tesztet. Tanulmányi átlag és a teszt eredménye alapján be lehet kerülni az emelt angol csoportba. Ha Cinus bekerül, akkor még több órában tanulja majd az angolt. Drukkolok neki! 
  

• Túl vagyunk az anyák napi ünnepségeken, vagyis csak az egyiken voltam, mert Cinus beteg lett. A Kicsivel ma mentünk, és izgultam, hogyan veszi az akadályt. Végül az ünnepség egy kis részét nyomta végig, a nagyobbik részét a folyosón töltöttük, ahol nekem tartott magánelőadást. Tehát bent szólt a zene, a gyerekek énekeltek és táncoltak, a Kicsi pedig ugyanazt adta elő csak kint, nekem. A végén visszamentünk a csoportszobába, és akkor anyukámnak meg nekem átadta az ajándékokat, amiket ő készített.
  Nekem így is megfelelt ez az anyák napja. Már megszoktam, hogy vele egy alternatív életet kell élni, és hogy a Kicsivel semmi sem szokványos. Ebbe bele kell edződni, hogy szinte minden helyzet ki van fordítva. De közben ez növeli is az ember rugalmasságát nem beszélve arról, hogy a Kicsi nagyon szeret engem és szerintem ő mindig is ilyen közel lesz hozzám. 
  Én már azért is büszke voltam, hogy ennyit kibírt, hogy volt kedve visszamenni délután az oviba, és részt venni ezen az eseményen még ha ilyen faramuci módon is. Egyébként bármiféle programon jól elvan, csak ez az emberek előtti szereplés nem a kedvence. És lehet, nem is lesz az sosem, ami nem baj.

• Kisebb, de fontos dolog, elhoztuk az akváriumot, ami jelenleg itt áll, üresen. Már az üveget is művészet volt kitakarítani. Ilyet, hogy mosogatószer még véletlenül sem lehet használni, nemhogy keményebb vegyszert. Csak ecettel és citromsavval lehetett nekimenni és a több éves vízkövet felütni nem volt egyszerű.
  A héten fogom a köveket átmosni, átsütni, hogy csíramentesek legyenek. Aztán próbálok rájönni a szűrő működésére. Ha minden oké lesz, akkor a meglévő és bevásárolt cuccokkal megépítem az akváriumot. 2-3 hétig majd „üresben” megy, csak növényekkel, és ha beállt a pH, akkor jöhetnek a guppik. Meséltem már, hogy kitaláltam, mi lesz a nevük? I–VIII. Henrikek lesznek, mert csak fiúkat veszek, a guppik elég hamar szaporodnak és villámgyorsan megtelne az akvárium. Aztán kicsit később jöhet algaevő, majd még később neonhalak és valami rákocska is. Elméletben már egészen jó vagyok, most jön a gyakorlat. De ha egyszer összerakom és felállítom a rendszert, onnantól csak könnyebb lesz.
  
  
• Az építkezés idén még valamennyit halad. Most tetőig készen vagyunk, vannak válaszfalak, és nemsokára jönnek a nyílászárók meg a villanyszerelés. Aztán meglátjuk. Bankot kellene robbantani, olyan árak vannak. Tényleg nem tudom, mi lesz, hogy lesz, én már ezt nem nagyon bírom megugrani. Most nem. És nem látom magam előtt, mikor vagy hogyan fogom.

Annyi minden nyomja a vállamat, és most már nem csak én aggódom magam miatt, hanem a családom is. Mondjuk ettől nem vagyok előrébb. Néha azon is gondolkozom, hogy miért velem történik minden. Miért kell állandóan újragondolnom az életem? Újrakezdenem? Szerencsére nincs sok időm gondolkodni. De ha van, szomorú leszek és néha még félek is. Ezért is sportolok most elég sokat, az még pluszban lefáraszt, kipörget, és a végén már gondolkodni sincs erőm csak beborulni az ágyba.

Nem tudom mi lesz, hogy lesz. Ennél jobban szoktam látni a jövőt, de most alig látok előre. Viszont a kert legalább gyönyörű. Az utóbbi két hétben megfeszített tempóban hoztam be a lemaradást. Szerintem beérett, olyan lett, mint amit elképzeltem. Sőt, sokkal jobb. Ezen a képen nem látszik, de itt-ott vannak eldugott színfoltok, érdekességek és már nem kell vele nagyon melózni. Persze lehet locsolni, kicsit metszeni, de majd csak ősszel lesz megint egy nagyobb kör. 

További őrületek

Volt ugye a drogos „udvarlóm”. (Miközben ezt írom, röhögök és fogom a fejem.)

Szóval az volt a sztori, hogy a feleség esküdött rá, elmegy a Motyós az elvonóra, és nyugodjak meg. Nem tudom, mondhatom-e fordulatnak, mert inkább előre kiszámítható volt, hogy nyilván nem ment el semmiféle elvonóra, hanem élnek nagy boldogan, mintha mi sem történt volna.

A felesége olyan szinten támogatja ezt az embert - aki, emlékezzünk vissza, benarkózva él, hallucinál, viszi a gyereket kocsival, megjelenik a házamnál - hogy az eszem megáll. Mondott akkor nekem olyat a felesége, hogy „ez megerősítette a kapcsolatukat”, de nem hittem el, hogy ezt komolyan gondolja. Mi erősítette meg? Hogy egyszer csak felbukkan az életemben, és koslat utánam, mikor én 26 éve nem is láttam ezt az embert? No, mindegy.

A gyereket nyilván sajnálom. Azt meg csak remélem, hogy már nem fog éjszaka korzózni a házam előtt, ha éppen most abban a tudatállapotban van, hogy boldog családapa. Pfff...

Belegondolok, hány ilyen vezet autót nap mint nap…