Bábeli zűrzavar

Tami eszembe juttatta, hogy van egy blogom, ezért jöttem írni. Köszi, Tami! :)

Egyébként nagyon sokat írok. Szövegíróként is, meg van más is, amit nem akarok elkiabálni, úgyhogy nem is mondtam semmit. Néha már egyszerűen nem jön ki több betű az agyamból, talán ezért is írok ide kevesebbet. Meg persze azért is, mert mással is lefoglalom magam.

Azt hiszem, engem is utolért az életközepi válság. Nálam ez abban mutatkozik meg, hogy bábeli zűrzavart okozok a saját fejemben. Elkezdtem újra tudatosan angolul tanulni. Persze egy bizonyos szintig beszélek angolul és a sok sorozat, podcast meg cikk valamennyire szinten is tart, de abból indulok ki, hogy mindig, mindent lehet fejleszteni. Úgyhogy most konkrétan könyveket olvasok és sorról sorra fordítom őket magyarra. Aztán átnézek egy-egy bekezdést, hogy sikerült-e értelmes, gördülékeny szöveget írnom, és ha nem, addig nyúzom, amíg jó nem lesz. Eddig élvezem.

Ez a könnyebbik nyelv, mert ezt nem elölről kell kezdenem. Viszont elkezdtem olaszul és latinul is tanulni, és valahogy teljesen véletlenül a görög is elkezdett érdekelni. Azért a prioritás most az olaszon van, mert abból tényleg szeretnék egy biztos nyelvtudást. Még az is megfordult a fejemben, hogy tanárhoz megyek, csak előbb felszívom magam szavakból és kifejezésekből, hogy ne arra fizessek súlyos pénzeket, hogy alapmondatokat és alapszavakat tanulok. Persze van mindenféle app is, amit lehet használni, de az appok szerintem jellemzően nem építenek fel igazán hasznos nyelvtanulós programot. Egy bizonyos szintig jók, aztán onnantól kell az ember.

Van egy kép a fejemben... ha a lányok felnőnek, Cini elkezdi élni a saját életét, én fogom a Kicsit, és elköltözünk az olasz tengerpartra. Nem egyedül mennék, mert Serbi, életem szerelme és legjobb barátnőm, teljesen lelkes, és jönne velünk. Komolyan tervezzük ott az életet. Remélem, anyuék akkor még jó egészségben lesznek, és vihetem őket is. Cinuskám meg szerintem simán, önszántából költözne velünk.

Ez egy hosszú távú terv. Egy kicsi remény az életközepi válságom kellős közepén, amikor néha azt kérdezem magamtól, ugyan mi vár még rám? Semmi? Dehogynem! Vár rám Itáli