Álom, sár, nyúl

Vannak olyan álmok, amiket gyorsan elfelejtünk és vannak olyanok, amik az egész napunkat meghatározzák. Így keltem ma, mert olyat álmodtam ami az egész napomra hatással lesz, de szerintem még 3 nap múlva is ezen fogok pörögni. Pedig "csak" egy álom, de mégis. 

Teljesen ide nem illő gondolat, hogy egyébként ma akartam a komposztálókat áttelepíteni, ami igazán jó kis móka lenne sok sárral és anyázással, de elkezdett esni. Úgy tűnik mostanában, ha kerti munkát fontolgatok elkezd esni. Nem szép dolog ez így én mondom. Ettől még lehet dacolok az elemekkel és nekiugrom még ma a feladatnak. Olyanokat tudok kitalálni....komposztáló áttelepítés....eh... és varrni is kellene valami izéket, mert gyermekem jelentkezett eladónak a tavaszi vásárra. Kérdezem tőle, hogy mit fog eladni? Hát erre nem épített ki tervet, úgyhogy ma nyulakat varrok... 

Érzékeny tartalom

A múlt héten történtek vicces dolgok. Mikor sikerült összekaparnom magam olyan nő-szerűre, voltam nagybevásárolni egyedül. Egyszer csak éreztem, hogy valaki néz, meg mintha úgy somfordálna utánam. Mostanában az ilyenektől - érthető okokból -  különösen félek. Átnéztem a másik sorba, és akkor a srác elmosolyodott, majd lesütötte a szemét. Na, mondom, van még ilyen? Nem csak a Tinder? Azért nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, gondoltam, most, hogy szembenéztünk, látja, hogy nem vagyok 25 éves. Viszont továbbra is éreztem, hogy kerülget. Nem tévedtem, mert egyszer csak odalépett azzal a furmányos szöveggel, hogy: „Helló!” Akkor jobban felmértem… hát igen. Minimum 185 centi volt, sötét hajú, sötét szemű, és nem ilyen slim gatyóban volt, hanem rendes farmerben (végre és hurrá), ráadásul egy olyan tök jó kabátban, amit szerintem a 70-es évekből lopott. Szóval rendben volt, azt kell mondjam. Nem akarom hosszúra nyújtani, de mondtam neki, hogy szerintem van köztünk 10 év, mire kiderült, hogy van az 12 is. Na, de nem érdekelte úgy, mint engem. Végül úgy távoztam, hogy ő nyolcszor elmondta az Insta-elérhetőségét, hogy ha meggondolnám magam bármikor. Spoiler: nem fogom.

Aztán a masszőr néni kérdezi tőlem, hogy emlékszem-e arra a pasira, aki utánam jött, mert hogy az annyira meg akarja tudni, ki vagyok, és hogy ő csak annyit mondott neki, hogy vannak gyerekeim és 40 vagyok, de a srácot nem nagyon érdekelték ezek a számadatok csak a nevem akarta tudni. Nyilván nem lett kiadva, de a masszőr néni annyit nekem is elárult róla, hogy a srác 27 éves, és ha szeretném, akkor megmondja, ki az, mert a srác erre felhatalmazta. Mi van mostanában ezekkel a huszonévesekkel???Mind anyakomplexusos?

Serbi szerint ez azért van, mert a mai huszonéves lányok nagyon öregnek néznek ki a sok sminktől meg egyebektől. Lehet, nem tudom. Azért 12-13 évvel fiatalabb srácok... hát persze, hízelgő, de van már két gyerekem. Nem tudom, mik a mai szabályok, vagy hogy megy ez ma? Nem tudom elképzelni, hogy egy huszonévessel összeálljak. Pasiknak ez nem szokott gondot jelenteni, trófea meg mekkora macsó. Persze ma már mindent lehet és aki bírja nyugodtan nyomja, nekem fura még akkor is. 

Mindenkit szeretek

Most, hogy eggyel többet járok ki a világba, azt kell mondjam, tök jó kis olvasóközönségem van itt a blogon. Okos, tanult, olvasott, önreflexióra és normális kommunikációra képes emberek vagytok és ez ma már nagyon ritka.

Számomra rémületes, milyen tempóban zuhan az értelmi szint. Tényleg félelmetesen buta dolgokat látok, hallok, de így folyamatosan, és azt is látom, hogy a többség ezzel ki is egyezett. Úgy érzem, mintha valami gyagya Monty Python-féle, 21. századi sötét középkorban élnénk. És még csak most fogja átvenni az életünk felett az uralmat a mesterséges intelligencia...Mi lesz itt?

Tovább tudnám fejtegetni ezt persze a végtelenségig, de tök jó, hogy vagytok, és az évek alatt csak összejött itt egy szűk, de értelmiségi társaság! Hurrá és köszi!

Hetven

Ma meg 70 évesnek nézek ki, mert olyan gyomorrontást kaptam, hogy éjszaka az életemért küzdöttem. Én már nem is emlékszem - szerencsére - mikor hánytam sugárban órákon keresztül.... Délelőtt talpra sem bírtam állni olyannyira, hogy csak homályos képeim vannak arról, hogy helyettem anyuék készítik Cinit és a gyerekek apja próbálja meggyőzni a Kicsit arról, hogy nélkülem elinduljon az oviba.
Semmi erőm nem volt, remegett mindenem. Aztán valamikor négykézláb elkúsztam a konyhába, bekevertem egy ORS-t (rehidratáló folyadék) és elkezdtem iszogatni kortyonként. Még csak pár korty ment le amikor már éreztem, hogy kezd visszahozni az életbe. Pár óra leforgása alatt meg is ittam a háromnegyedét és most már voltam olyan állapotban, hogy egyek egy kis szőlőt.
Az éjszaka megfogadtam, hogy soha többé nem eszem semmit. Azóta ez egy kicsit árnyalódott de, hogy ezek után még inkább maradok a friss, bio zöldség-gyümölcs vonalon az biztos. 

Ma 4 fogadóórára kellene mennem, de esélytelennek láttam lévén, hogy annak örülök, ha egyik szobából átszédelgek a másikba. Szerencsére anyukám bevállalta helyettem, a gyerekek apja meg a gyerekekért megy.
Megyek visszadőlök az ágyba, mert a gyomorrontás mellett nyilván az aktuális nátha vírusba is fürdök kicsit. Nagyon unom. Ha lenne ilyen rehabilitáló hely, szanatórium vagy, hogy hívják esküszöm egy hónapra kiíratnám magam az életből. 

Olyan sztorijaim vannak...

Majd csöpögtetek. Mondom a legjobbat.

Azt hitték, hogy maximum 28-30 éves vagyok! Maximum!
Olálááá!
Köszönöm és meghajlok! 

*függöny le

#huszonévesfiúk 

Színes

Tegnap volt az autizmus világnapja. Ennek alkalmából a Kicsi beteget jelentett… Nem vészes, de inkább hagyom, hogy itthon kipihenje magát. Viszont be kellett mennem az óvodába néhány papír miatt, és az óvónő mesélte, hogy megint kidőlt a csoport fele. Már nem is tudok mit mondani…

Aztán hazafelé sétálva egyszer csak megláttam, hogy az egyik szomszéd kipakolt néhány elvihető holmit. Nem szoktam kacatokat gyűjteni, de amikor megpillantottam egy teljesen jó állapotban lévő IKEA tojásszéket, alig hittem a szememnek! A fejlesztő tornán is van ilyen, és a Kicsi imád benne pörögni. Már annyiszor eszembe jutott, hogy kellene egy itthonra is, de túl drágának találtam, és nem akartam erre is költeni, így is annyi cuccunk van már. Használtan is néztem, de azok sem voltak olcsók.

Erre most egyszer csak szembejön velem, ráadásul kék! A Kicsi kedvenc színe. És ugye az autizmus világnapján is kékbe öltözünk… Szóval ezt egyértelműen neki szánták. 

Egyébként mennek a napok, nincsenek hírek. Ha csak az nem hír, hogy a testem fájdogál, nem túl erősen ráadásul érdekes kombinációban. A futástól van egy laza izomlázam és úgy érzem még a csontjaim is fájnak, a pilatestől pedig a mély izmaim égnek. Tegnap például olyan pilates órám volt, hogy enyhén remegett utána az egész testem, nagyon fura volt. Viszont már egészen jól kezdek belejönni ebbe a futás-jóga-pilates dologba, bár tényleg vannak izomlázaim és fájdalmaim, de egyre kisebb. Persze mindig kicsit meghajtom magam, hogy ne szokjon hozzá semmihez a testem. Ma pedig fel fogok ülni a bringára, mert el kell mennem, de futni is fogok, szóval holnap lesz baj. 

Ja tényleg holnap! Megyek anyukámmal szín- és stílustanácsadásra. Nemrég volt a szülinapja és ezt kapta tőlem ajándékba. Kíváncsi leszek mit fog mondani. Magamat már egész jól tudom - ezt alátámasztotta a színtanácsadó nőci is, mert amikor meglátott azt mondta lehet nekem nem fog túl sok újat mondani - de megnyugtattam, hogy inkább anyukám lesz a nap sztárja, őt kell majd jobban kielemezni én inkább pezsgőzni fogok meg ruhákat próbálni a butikban.  

Ja és csináltunk itthon mi is Ghibli képeket. "Itt vagyok" Pilates után. A valóság az, hogy az egész testem csillog annyira leizzadtam, ki is vagyok pirulva és nem ennyire őszinte a mosolyom.