1/05/2026

Boldog 2026

Tartottam a karácsonytól és a szilvesztertől, hogy mennyire fogom magam elveszettnek és magányosnak érezni, de végül a sok teendő és program teljesen lekötött. A december nagyon sűrű volt, főleg a suli utolsó hete. Volt minden, mint a búcsúban. Például az egész iskola kiment az állatkertbe, mert megint filmforgatás volt az iskolában. A két gyereknek karácsonyi parti, Cininek az angol tagozattal külön karácsonyi buli, és mindeközben rácsúsztunk a korizásra is, amiről majd még mesélek.

A karácsony végül úgy zajlott, hogy a szentestét a gyerekek apjával közösen toltuk le. Cinike úgy döntött, hogy éjszaka az apjánál alszik, a Kicsi pedig itthon maradt velem. Mivel 800 méterre lakunk egymástól, ez logisztikailag nem volt egy Mission Impossible. December 25-én délelőtt mindenki pihent, délutánra pedig Cinus is hazakerült. 26-án volt pár szabad órám, mert a gyerekek apja elvitte a lányokat, én pedig éltem a ritka alkalommal, és konkrétan bevágtam magam az ágyba aludni.

Hamar eljött a szilveszter is, amit szintén közösen töltöttünk a gyerekek apjával. Az volt a terv, hogy eszünk, társasozunk, de neki begyulladt a füle, így végül szabadfoglalkozás lett belőle. Azért éjfél után felmentünk a havas hegyre, ahonnan látni egész Budapestet, és néztük, hogy minden milyen szép.

Összességében a szünet jól telt, csak túl hamar lett vége. Decemberre már mindannyian nagyon elfáradtunk, én pedig a szünetben kicsit át is gondoltam az életem. Nem akarom magam sajnáltatni, de pihenés eddig nem nagyon volt a napjaimban. Egyedülállóként elég őrületes tempóban kell élni, és bár sokan azt hiszik, nekem könnyebb, mert anyuék az emeleten laknak, a valóság az, hogy mindent egyedül csinálok. Az összes döntés az enyém, az összes beszerzés, logisztika, minden.

Amin idén változtatok, az a vásárlás. Mert ezzel elképesztően sok időm megy el, és év vége felé ez külön stressz volt. Konkrétan lelkileg fel kellett készülnöm, és a bolt előtt röhögve mondtam magamnak; "Gyerünk, menni fog, meg tudod csinálni." Tényleg röhögtem. A tömeg még csak nem is zavart, az viszont igen, hogy eltűnik az idő.
Úgyhogy most rápróbálok a nagy tételben, online vásárlásra. Állateledel, mosószer, mosogatószer, ilyesmik. Így sem úszom meg a heti egy nagyobb és egy kisebb bevásárlást, plusz a pékségbe is járni kell, de legalább nem kell cipekednem, és nagy kosárral kóvályognom a boltban, és nem kell áthaladnom a Lidl-Auchan-Rossmann Bermuda-háromszögön, ahol a tér meggörbül, az idő pedig teljesen megszűnik létezni.

Év végére sikerült a házat is felhozni. Átrendezni, kiszelektálni olyan szintre, hogy könnyebb legyen tartani a rendet és a tisztaságot. A gyereklányok nem koszolnak vészesen, legalábbis az enyémek nem. Persze 120 négyzetméter, plusz nagy terasz és komplett kert egyedül azért húzós, de már-már a kislányok is kezdenek besegíteni. Cini néha mosogat kisebb dolgokat, a Kicsi pedig mindent visszatesz a helyére, mert rendszerető. 

És hogy a szórakozásról is írjak; újra elkezdtem jégkorizni, és nem is értem, miért nem csináltam ezt eddig minden évben. Annyira beleszerettem, hogy tavaszra kinéztem magamnak egy dance inline görkorcsolyát. Nem kilométergyűjtésre lesz, hanem nyugodt helyeken gyakorlásra, mert nagyon hasonló dolgokat lehet vele csinálni, mint jégen. Lett is egy új, türelmes, hülye kérdéseimet nyugalommal megválaszoló barátom (nyugalom, ő meleg), aki okosít görkoriból, és tervben vannak közös korizások is. 

2026-ra már van némi tervem. Például tovább tanulom a mézeskalács-mesterség titkait. Karácsonyra kaptam egy olasz tésztanyújtó gépet is, és őszintén szólva nem értem, hogyan tudtam nélküle élni eddig. Egyszerűen fantasztikus. Ennek hatására belevágtam a tésztakészítés rejtelmeibe is, mert ha már van egy ilyen eszköz, akkor azt illik komolyan venni.

Közben persze sütöttem mást is, nem csak mézeskalácsot, és igazából azért is jó csinálni, mert mindenki elképesztően lelkes. Itt körülöttem legalábbis azt állítják, hogy elég jól sütök. Nincs különösebb tehetségem hozzá (vagy ki tudja), de azt biztosan tudom, hogy szeretek kísérletezni és saját recepteket kialakítani. Ehhez viszont jó pár próbasütés kell, mire kezd kirajzolódni az irány.

Volt például olyan - jó, mondjuk ez pont mézeskalács volt -, hogy felhívtak telefonon csak azért, hogy elmondják, a családban meg innen-onnan, cukrászdából is volt hozatva mézeskalács, de az enyém lett a top, és mindenki imádta. Nem állítom, hogy nem esett jól. Ahogy az sem, hogy a sajtostallérom is sok helyen lett kedvenc.

Most már tényleg szeretek sütni. A öreganyám se gondolta volna, hogy valaha ez lesz. Azért nem tervezek nagy tételben sütni, nagyon fárasztó és egyedül szélmalom harc, inkább a díszítés irányába mennék el, de közben tanulgatok mást is, nem csak mézeskalácsot, ha már így alakult. Most leginkább az benne a legjobb, hogy élvezem és lesz, ami lesz.